Életem anyával (Befejezett)

Első Könyv

Előszó

A nevem Boglárka Gomez. Anyám kedvenc neve, és mikor rájött velem terhes ez volt az egyetlen név, amit adni akart nekem.

Szerinte illik is hozzám. De jobban szeretem, ha Boginak neveznek, ahogy anya jobban szereti, ha Briginek hívják. Ugyan azokat szeretjük, hála az égnek, úgyan azt a kaját, zenét, és még a ruha méretünk is egyforma. És az is hála, hogy ugyan azt a kaját utáljuk kaviáros pizza. (kaviáros pizza? Ez valami kegyetlen vicc?)

Egy rakás filmet nézzünk meg együtt, együtt lógunk, megnevetettjük egymást, tulajdonképpen, ha bele gondolok ő a legjobb barátnőm, persze Márk mellett. Mert Márkot kicsi korunk óta ismerem. Mikor még ő kisbaba volt.

Őszintén szólva apát sose ismertem, nem mintha hiányozna nekem. Anyámnak fájdalmat okoz, ha csak rá kérdezek így egy idő után már nem is kérdezem.

Nem egészen tudom miért is vagyunk ennyire közel egymáshoz. Talán azért, mert anyám egyedül maradt velem. Ő most negyvenhat éves én meg tizenhat. Vagyis, ha jól bele gondolok anyával együtt küzdöttünk meg, hogy idáig eljussunk. A legfőbb tevékenységünk minden reggel a kávé, a, kedvenc kávézonkban. A Happyban.

Teljesen a rabszolgái voltunk.

Tegnap hajnalban írdatlan hideg volt. Kikászálodtam az ágyból, mindent magamra, kapkodtam kivéve a takarómat.

Az a fajta hideg volt, mikor szinte a belső szerveid is lefagynak. Még suli előtt a kávézóban találkoztam anyával. Eljutva a kávézóig benyitottam az ajtón, és megláttam anyámat a szokásos helyükön csücsülni.

- Baromi hideg van kint - mondtam, miközben ledobtam magamat a székbe.

- Mit kérsz forró csokit?

- Anya!!! Valami olyasmire ami megszépíti sápadt arcokat.

- Nem is sápadt az arcod. Nézz rám - mutatott magára. Hosszan rá meredtem. Anyával nem volt semmi baj. Az arca semmit nem változott ugyan úgy fiatalnak tűnt, mint akkor mikor szült engem. Csak a hajszíne változott bohókás lilára.

- Van nálad szájfény? - Eléggé hülye kérdés volt, mert anyánál mindig volt minden.

- Aha!

Ki húzta a csillogó sminktáskáját és elém tolta.

- Van csokis, banános, epres és a kedvencem a kókuszos.

- Nincs olyan, ami nem illatos?

- De - elővett egy halvány üveges szájfény. - Se nem illatos, se nem ízes.

- Jó ég! Kiraboltad a sminkes polcot?

- Harapós vagy - mondja a kávéját szürcsölve.

- Ne haragudj. Elvesztettem a kedvenc könyvemet. Az elfújta a szelet.

- Nálam van a könyved.

Azzal előhúzta a táskájából.

-Bocsi. Mindjárt hozok neked kávét.

Felugrott, a pultnál álldogált, mosolyogva figyeltem, ahogy Ádámmal elkezd ének vitatkozni. Náluk ez már reggeli hagyomány.

Kíváncsi lennék arra a napra, mikor végre egyszer rájönnek, hogy ideje lenne randira menniük.