Életem anyával (Befejezett)

30.

Szombati nap volt és olyan ideges voltam, mint még soha. Anyám biztos nevetve rajtam, ha tudná legalább ötször öltöztem át, csak azért, hogy jó benyomást keltsek Szilárd barátaiban.

Nem akarok felsülni, azzal, hogy egy stréber vagyok. De, mint mindig most is pakoltam el könyvet a táskámba. Lehet ezért anyám meg Szilárd befog szólni, de íyg legalább valamennyire biztonságosan érzem magam, vagyis önmagamnak.

Még ideges lettem, ahogy az órára pillantottam.

Szilárd mindjárt itt lesz értem a haverjaival.

Nagyot nyeltem, de a gombóc csak nem tűnt el.

- Készen vagy? - kérdezte bekukkantva az ajtón anyám. - Milyen csinos vagy.

- Akarom, hogy kedveljenek - suttogtam, lerogyva az ágyamra. - Anya szerinted én fura vagyok?

Anyámat váratlanul érte a kérdésem, mert zavartan bámult rám.

- Miért lennél fura? - kérdezi.

- Nézz rám - mutattam magamra. - Könyvet visszek magammal, és stréber vagyok. Ármin is ezért szakított velem biztos. Lehet egész öreg koromra macskás néni leszek.

Anyám felsóhajtot. - Kicsim, szerintem rosszul látod a dolgokat. Még csak tizenhat éves vagy.

- Igen, és szűz.

Anyám halványan elmosolyodott. - Aminek örülök, és ez legyen is így, amíg érett nem leszel.

Furán kezdtem bámulni rá. - Érettebb?

- Hogy akkor veszísd el, mikor úgy érzed készen állsz rá. Na, meg azzal, aki szeret téged. Ha rád akarják erőszakolni menekülj..

- Te mikor veszítetted el?

Anyám elvörösödött. - Erre kell válaszolnom? - kérdezte. - 21 voltam - motyogta. - Tudod akkor nekem nem éppen a pasik voltak a fontosak.

Fura volt anyámat zavartnak látni, mintha megint olyan fiatal lenne. El mosolyodtam.

- Szerinted? Hogy festek? - kérdeztem körbe fordulva előtte. Igaz megint egy kötött pulcsi volt rajtam, egy bordó, de ez volt a szerencse pulcsim. Anyám végig mért.  - Át kéne öltöznöm - hebegtem halkan lehorgasztott fejjel. Anyám megrázta a fejét.

- Gyönyörű vagy.

Ekkor csengettek az ajtón. El rohantam anyám mellett, de Szilárd helyett Ármin állt az ajtómban.