Életem anyával (Befejezett)

16.

- Nahát, de szép vagy! Bújj be! - közölte az ajtót kinyitó hölgy kedvesen. - Már nagyon vártunk téged - kedveskedett. Élénk piros blúzt viselt, hozzá illő vajszínű szoknyát. A ház, olyan volt, mint egy kisebb palota.

- Ezt ajándékba hoztam - adtam át a nőnek a, zacskót. Mosolyogva fogadta el.

- Kamilla ő a lányom, Bogi. Bogi ő pedig a feleségem Kamilla.

- Örülök a találkozásnak - fogtam kezét vele. Kamilla hátra rázta fekete haját, zöld szemeivel fürkészet.

- Hát még én. De ne ácsorogjunk itt, már várnak téged - húzott magával az előtérbe. - Elemér mesélte, hogy te a Carolinába jársz.

- Igen.

-  Akkor te nagyon okos lehetsz - mondta kedvesen. - Sajnos az én lányom nem jutott be.

- Sajnálom - motyogom. Kamilla csak vigyorogva legyintett. - Fiúk bemutatom nektek Bogit. Bogi bemutatom neked a fiúkat, az ötből csak három a miénk és ugye ott van Aliz.

- Helló, Bogi - dünnyögték egyszerre. Kamilla kivont az öt fiú közül hármat mindegyik fekete hajú volt, és kékeszöld szemű.

- Bemutatom neked a fiúkat, Andor, Andás, és Tamás. Fiúk ő a nővéretek, akiről apátók nem szólt.

Kezdtem kellemetlenül érezni magam, mikor a másik kettő fiú közül az egyik felkuncogott. Elvörösödtem.

- Kamilla! - Szólt rá kedvesen apám a nőre, akinek visszatért a mosoly az arcára.

- Ha gondod okozok elmehetek - mondtam kesernyésen. Nem akartam olyan légtérben lenni, ahol nem látnak szívesen és én így éreztem.

- Dehogy kedvesem - fogta meg a kezem Kamilla szeretetteljesen. - Nem veled van a baj, hanem a jó apáddal.

- Nem ehetnénk?

- Ők pedig ez a két rosszfiú Szilárd és Gergő - mutatta be a többieket, figyelembe se véve, amit Elemért kérdezet. - Ők a családhoz tartoznak.

- Főleg, hogy valaki szerelmes a családban Szilárdba - pöntyögi Andor nevetve.

- Fogd be! - kiáltott le a lépcsőről egy szőke hajú, mélyen kifestett szépség. Talán annyi lehet, mint én csak kicsivel fiatalabb. - Ez meg ki? - bökött rám.

Kamilla szúrosan nézett rá. - Aliz, mintha megbeszéltük volna, hogy nem fogod sminkelni magad. És tudod, hogy vendégünk lesz.

- Jah, igen apa zabi gyereke! - mondta duzzogva.

- Aliz! - Elemér dühös volt. Kezdtem ideges lenni, Árminnal akartam lenni, a barátaimmal, anyával.

- Mintha te nem lettél volna az - szólalt meg gúnyosan a Szilárd nevű fiú, aki rám kacsintot. Aliz elvörösödött.

Kamilla megragadta a lánya karját és a legközelebbi mosdóhoz vezette.

Amint asztalhoz ültünk, Aliz emberi arccal ült az asztalhoz, semmi smink nélkül gyönyörű babaarcú volt.

- Mesélj magadról, Bogi - kezdeményezett Kamilla kedvesen. - Mit szeretsz? Mit csinálsz?

- Öhm...-hirtelen nem tudtam mivel is kezdjem. - Hát...szeretek olvasni. Zongorázok és táncolok - hadartam el. A többiek úgy néztek rám, mintha három fejem lett volna. Aliz dühösen döfködte a húst. Kamilla hátra dőlt a székében.

- Anyád biztos büszke rád - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Gondolom - vontam meg a vállam.

- És mond, hogy állsz a fiúkkal? - kérdezte hirtelen apám. Még jobban Elvörösödtem.

- Elég jól - motyogom. Apám csak hümmögött. - Van barátom - feleltem. Apám felvonta a szemöldökét.

- És anyád bele egyezett?

- Igen, mivel a jegyeim nem fognak változni.

- Na, mert te egy zseni vagy - morogta vicsorogva Aliz.

 Dühös volt.

 És a mérhetetlen dühe rám irányult.