Életem anyával (Befejezett)

28.

Egy órával később Szilárd és én a kanapén ültünk, és az asztalon lévő műkaját néztük, elég lesz-e.

Anyám kedvesen fogadta Szilárdot, túlságosan is kedvesen.

- Mond csak Szilárd, hogy tetszik kedves kis városunk? - érdeklődött lopva egy kis sültkrumplit.

- Tetszik! - mondta Szilárd. - Csendes.

Megszólalt a csengő.

- Kinyitom - mondta anya, majd a fejem nyomot egy puszit. - Nézzétek a filmet.

Az asztalhoz hajoltam, hogy magamhoz vegyek egy tányért és három szelet pizzát és krumplit.

Úgy egy óra elteltével már mindketten a robotbárbajt néztük.

- Maradt pizza, srácok kértek? - kérdezte anya kijöve a konyhából egy tálal.

- Én kérek - hajoltam előre, és követtem két szeletet.

- Ejha! - lepődött meg, Szilárd. - Tudsz enni.

- Igen, szeretem a gyomromat - ismertem el. - Várj, ez ciki? - kérdeztem kissé kínosan érezni magam.

- Egyáltalán nem! Te legalább nem salátát eszel, mind a többi lány.

- Nem is támogatnám - szólt közbe anya. - És mond Szilárd vannak testvéreid?

- Nincsenek. A szüleim kívül nincs senkim, de ők sokat dolgoznak.

- Aha - motyogta anyám. - Nehéz lehet.

- Egyáltalán nem.

- Hozok nektek valami rágcsát.

- Hozzol létszi Pepsit - kértem, amint elindult a konyhába.

- Szóval nem baj, hogy meg zavartam a bulidat? - kérdeztem Szilárd hoz fordulva.

- Attól függ - válaszolta. - A haverjaim jó fejek, te is az vagy. Mel, násnevén Melinda nyávigását nem bírtam volna ki.

- Azt hiszem a mai naptól fogva rühell engem - motyogtam. Szilárd unottan megvonta a vállát.

- Melinda minden lányt rühell, kivéve Alizt.

- Tényleg? Hiszen Aliz szeret téged.

- Tudom. Nehéz helyzet. Aliz 14 éves, gyerek még. Nem is tudja mi az a szerelem.

- Mert te igen? - kérdeztem huncutul. Szilárd rám emelte igéző tekintetét.

- Igen, szeretem egy lányt, de az régen volt.. Elfordultam, hogy a filmet is tudjam nézni. Láttam Szilárdon, hogy jól érzi magát, és nem vagyok olyan kínos egyén.

- És te szereted, Ármint? - szegezte nekem hirtelen a kérdést, amitől tördelni kezdtem az ujjaimat. Szeretem volna nemet mondani, de egyszerűen nem tudtam.

- Igen, szeretem. Talán az volt a baj, hogy nem magamat adtam.

- Nem mutattad ki mekkora dinka vagy? - nevetett fel, mire barátságosan bele bokszoltam a karjába.

- Seggfej vagy.

- De bírod a fejem.

Szilárd rám mosolygott, aztán tovább néztük a filmet. Ezalatt jobban szemügyre vettem őt. Hirtelen felismertem, hogy anyám magamra hagyott egy fiúval, egy olyan fiúval, aki komolyabb, mint Ármin.

- Elmegyek a mosdóba - mondtam, és talpra ugrottam.

- Mi a fészkes fenét csinálsz? - kérdeztem a konyhába trapolva. Ahol anyám épp sütit majszolt és babás újságot olvasot.

- Csak a picinek nézek még pár dolgot - közölte.

- Azonnal gyere a nappaliba! - utasítottam.

- Mi történt? A szép fiú rád mozdult? - kérdezte kuncogva.

- Nem, nem mozdult rám. Fura érzéseim vannak.

- Megértem - kapott be újabb falatot. - Az én hormonjaim is tombolnak.

- Anya! Ma szakított velem Ármin. Szilárd a, barátom.

- Akkor én minek kellenek én? - tárta szét a karját tehetetlenül.

- Mert az anyám vagy, és vigyáznod kell rám.

- Azt akarod dobjam ki?

- Mi? Nem! Jézusom!

- Ennek semmi értelme! A fiú veled akar lógni, bele képzelsz olyan dolgokat, amik lehet csk te gondolsz.

- Lehet igazad van. De nem akarom, hogy lúzernek tartson.

- Mert okos vagy? - anyám elmosolyodott. - Szerintem, ha annak tartana nem lenne itt. Na, húzz vissza és nézd a filmet!

Zavart vissza a nappaliba az anyám.