Életem anyával (Befejezett)

12.

Anyám a hűtőszekrényben babrált, amikor beléptem az ajtón. Megálltam előtte, készen arra, hogy el meséljem neki a csókról és Árminról.

- Igen, fura hangot ad ki, és csöpög - magyarázta a szerelőnek a telefonba. -  De most élesebben szól a hang.

Levettem a hátizsákom és bementem a szobámba. Levettem a kabátomat, a szobámban tökéletes tisztaság uralkodott. Túlságosan is.

Ki mentem a konyhába a házimmal, hogy neki kezdjek tanulni.

Anyára néztem, izgatott voltam, hogy el mesélem neki Ármint.

- Akkor holnap jön megszerelni? Remek! - mondta.

- Szia, anya. Holnap jön a szerelő?

- Fity fenét! Hétfőn fog jönni. Zsémbes vagyok, nagyon Zsémbes. - mondta és bele rúgott a hütőbe. - Utálom az életem! - Azzal kiviharzott a konyhából.

Borzasztó, hogy mikor az ember elújságolna az ember a legszebb élményét annak, aki a legközelebb áll hozzánk, közli utálja az életét.

Másnap szombat reggel meglepődtem mikor Márkot pillantottam meg, ahogy anyámmal beszélget. Fura mód kicsit hiányzott nekem. De nem akartam ezt a tudtára adni, azonban mikor hozzájuk mentem volna elém állt Kiara a maga gonosz vigyorával.

- Lám, lám...a kis lúzer felbukkan.

- Befagyott a Pokol, Kiara? - kérdeztem vigyorogva.

- Most biztos el vagy szállva magadtól, mert azt hiszed Árminnak jelentesz  valamit. Ami nem igaz. Hidd el én ismerem őt - hajolt felém. - Te is csak egy éjszakai kapcsolat lennél neki. És valljuk be az ilyen srácok, mint Márk és Ármin nem olyan lányokra buknak, mint amilyen te vagy. - Ezzel otthagyott.  Beharaptam az alsó ajkamba és anyuékhoz sétáltam.

- Sziasztok - köszöntem nekik kedvesen. Azonban Márk kerülte a tekintetem.

- Márkkal épp azt beszéljük, hogy mi lenne ha elmennétek ma este moziba.

- Nem jó - vágtam rá hirtelen. Anyám kérdőn felvonta a szemöldökét. - Meg ígértem Kingának, hogy elmegyek megnézni, ahogy lovagol.

- Oh, tényleg - mosolyodott el anyám kedvesen. - Mesélte, hogy kezdtek összebarátkozni. Beugrok kávéért neked is hozok, drágám. 

- Lett egy barátnőd? Az az okoskodó, szőkeség? - érdeklődött Márk zavartan. - Kiarával is barátkozhattál volna.

- Kiara és én nem vagyunk egy súlyban agyilag, de Kingával igen..

- Gonosz vagy.

- Csak őszinte.

- Anyáddal is őszinte voltál mikor kamuztál és el lógták az apádhoz - gonoszan vigyorgott.

- Te már jobb vagy ebben igazad van.

- Van fogalmad róla, hogy anyádnak ezzel a csellekedettel mit okoztál?

- És bárki az én érzéseimmel? - kérdeztem zsémbesen.

- A te érzéseiddel?! Önző vagy, Bogi! Először az a bajod, hogy anyád nem akar egyedül lenni, megkeresed apádat, aki dobot téged. Érted? Dobott, letagadott.

- Mindenkinek lehet esélyt adni.

- Jah, igazad van - bólintott. - De anyádnak esélyt sem adtál, hogy megeméssze, hogy te a tökéletes apukádat keresed.

- Szeretem anyámat.

- Hát... Bogi, nem úgy tűnik. Nem úgy tűnik.

- Mit tudsz te a szerelemről? - támadtam rá dühösen. - Csak megjátszod az érzelmeket.

- Fogalmad sincs mit érzek!

-  Akkor mond el, halljuk! Várom te tökéletesség minta képe - gúnyolodtam.

De Márk nem mondott semmit, csak állt ott mélyen a szemembe nézett, lehajtotta a fejét.

- Tudod, mindig is szerettelek. Most is - mondta, majd elsétált. Anya akkor lépett ki a kávézóból kávés poharakkal a kezében.