24.

3 2 0
                                    


Az étterem amibe vitt Ármin, csendes volt és meghitt. Egyszerűen kitünő.

Végig néztem magamon, lehet anyuméknak igaza volt rossz ötlet volt ez a ruha.

Ármin, mint mindig istenien nézett ki sötét felsőjében. Egész este eltudnám őt nézni.

- Ez finom volt - mondtam, mikor a pincér elvitte a tányérokat.

Ármin nyugtalan lett. Túlságosan is.

- Valóban?

- Igen.

- Milyen volt a leves?

- Finom.

- A főétel? Nem volt túl száraz a hús?

- Na, jó mi bajod van? - kérdeztem én is nyugtalanul.

- Ma este boldoggá akarlak tenni.

Bele néztem a szemébe.

- Meg kell mondjam ez tetszik, de nem kell én boldog vagyok veled ezek nélkül is.

- Igazán?

- Egyértelmű.

- Ennek örülök.

Elmosolyodott. És látszott rajta, hogy kezd megnyugodni.

- Szeretlek, Bogi. Jobban szeretlek, mint reméltem, hogy foglak.

Vigyorgott, majd hátradőlt a székében, aztán csak bámult rám.

- Én is szeretlek - mondtam ki halvány mosollyal az arcomon.

Boldog voltam.

Haza érve anyut a nappaliban találtam épp Kfc csirkét evett dobozból. Gyors pillantás vetett rám, majd ismét a tévéhez fordult.

- Milyen volt az estéd? - érdeklődött.

- Remek volt. Csodás - mondtam. - Mindketten szeretjük egymást.

Anya bólintott. Durcásan vettem tudomásul, hogy anyám Mikulása nem érkezett meg. Anyám is láthatta rajtam, hogy kezdek zsémbes lenni.

- Mi a baj?

- A Mikulás nem jött - nyaffogom. Anyám egy ideig lefagyott, majd nevetésben tört ki. - Anya!

- Hiszem tizenhat vagy. Mikulás nincsen.

- Ne ronsd el a meghitt pillanatomat, kérlek.

- Jól van - mondja kuncogva. - Óh, majd elfelejtettem a szobádba tettem egy könyvedet, amit te is kiakartál olvasni nézd meg.

- Ha az asztalomra tetted akkor ott fog maradni, míg be nem megyek. Megyek fürdeni.

- A szobádba menj! - kiáltott utánam, ezért a szobámba vettem az irányt.

Benyitva nem tapasztaltam semmi furcsaságot. Belépve a rúhás szekrényemhez léptem, hogy ki vegyek magamnak egy pizsit, mikor az ágyam felől motoszkálást hallottam.

Megfordulva aprót sikoltottam, ami megijesztette az ágyamon heverő kiskutyust.

Anyum mosolyogva bekukkantott. - Bemutatom neked a kutyádat.

- Istenem! - öleltem magamhoz a kis csöppet.- Elnevezlek Lancelotnak.

Bizonyára nem tetszett a kutyának, mert morfondí fejet kezdett el vágni.

Életem anyával (Befejezett) Où les histoires vivent. Découvrez maintenant