Életem anyával (Befejezett)

4.

Másnap reggel kómás fejjel ébredtem.

Kintről finom illatok szürödtek be. Mobilomért nyúlva meglepődtem, hogy üzenetek hadai fogadtak.

,, Gratulálok kicsi lány, hallottam, hogy sikerült a suli. Ármin"

Ármin olyan idős volt, mint én még kicsi korunkban ismerkedtünk meg, mint Márkkal. Csak Ármin teljesen más volt, mint mi.

Tipikus rosszfiú, fura mód Kiara ő érte is oda volt. Nem csodálkozok az ilyen lányok, bárkire rá másznak, csak, hogy legyen valakijük.

,, Szép lány, ma talizhatnánk valamikor. Márk"

Be haraptam az alsó ajkamat, és az égre tekintettem. Nem kellene elmérgesítenem jobban a dolgokat anyánál. Főleg, úgy, hogy a szombati napok mindig anya-lánya programokról szóltak.

Épp olvasni akartam a többi üzenetet, mikor anya bekopogott, majd benyitott egy tálcával a kezében.

- Béke kajával érkeztem - szólalt meg a tálcát az ágyra helyezve. Majd letelepedett az ágyamra. - A kedvencedet csináltam rántotta egy kis kolbásszal, meg a kedvenc barackleved.

És egy kis csokis keksz.

Halkan megköszöntem az ételt, miközben azt vártam, hogy anya valahogy szóba hozza a mi anya lánya programunkat, amit valahogy le kell mondanom, hogy ne bántsam meg.

- Figyelj, Bogi! - kezdte. - Volt köztünk egy vita, és megértem, hogy utálsz. De szeretném, ha este nagyiéknál arra a félórára elfelejtenénk, rendben?

- Rendben - mondtam.

- Mit szólnál, ha el mennénk moziba? Most adják le azt a filmet, amire vártál.

- Anya - kezdtem. - Tudom, hogy a szombat a miénk szokott lenni, de a mai napot nem tölthetném a barátaimmal? - kérdeztem halkan. Anyám egy ideig hezitált, megtudom érteni eddig mindig együtt töltöttük ezt a napot, de változnak a dolgok.

- Persze, persze. Menj csak - mosolyodott el. De láttam a szemében a szomorúságot. - Azért időben gyere haza. Szeretlek!

- Én is téged - mondtam. Ramtyul kezdtem érezni magam. Gyors belapátoltam magamba a reggelit, majd a szekrényemhez trapoltam, hogy keressek magamnak valami göncöt.

Fürdőbe trapolva a ruhákkal a karjaimban azon agyaltam, hogy is kezdjünk bele ebbe a barát fogalomba. Végtére is Márk a legjobb barátom, most meg lehet összejövünk.

Remélem nem szúrom el. Nem akarom elszúrni a dolgokat.

Zuhanyból kilépve magamra kapkodom a farmeromat, és a fehér ingemet.

Le somfordáltam a nappaliba, a bejárati ajtónál megtorpantam.

Anyám telefonnal a kezében járkált fel és alá, és vigyorgott, mint egy tök.

- Igen, igen - hallom a hangját. - Boldog vagyok, igen. De nem akarom, hogy azt higgye kötelesége, azt akarom, hogy akarja csinálni. - Itt elhallgatott. Tudtam, hogy rólam beszél, gondolom a barátnőjével. - Ma. Rá érek. A barátaival lesz most. Tudod, hogy ez nem így megy - Nagyot sóhajtva a hajába túrta az ujjait. - Időt akarok hagyni neki, tinédzser. Fura lenne beállítánom veled. Ne kezd kérlek, tudod, hogy fontos vagy nekem, de itt van Bogi.

Elég volt eleget hallottam, gyorsan kisurantam a lakásból és elindultam Márkékhoz.

Anyámnak pasija van?

Ez még viccnek is rossz. Na, nem azért mert anyámnak nem lehetne, hanem azért, mert az olyan undi lenne a számomra. Végtére is az anyáról van szó, és eleget szenvedett az apám miatt, aki dobot minket, mint egy zsák krumplit.

Márkhoz érve megtorpantam, a látvány letaglózott. Úgy éreztem hirtelen, mintha egy kabaréba lennék, csak én vagyok benne az áldozat. Márk és Kiara ölelkezve csókolóznak.

Mennyire hülye vagyok!