Életem anyával (Befejezett)

14.

Másnap is szakadt az eső, anyám boldogan mosolyogva készítette el nekem a reggelit, amint beléptem a konyhába hallom, hogy dudorászik.

- Jó reggelt, kicsim - mondja vigyorogva. - Hogy telt az este? - érdeklődött.

- Elment - mondtam vállát vonva.

- Nem akarsz elmesélni valamit? Például azt, hogy hányszor váltottatok csókot Árminnal.

- Mi? - rökönyödök meg. - Honnan?

- Bogi ez egy kis város, mellesleg a boltban estetek egymásnak.

- Csak egy apró ártatlan csók volt - motyogtam. Nagy levegőt vettem. - Anya van valami...

- Igen? És mi lenne az?

- Apa találkozni akar velem - nyögtem ki lassan. Vártam anya reakcióját, de semmi nem történt. - Nem mondasz semmit? - zavarodtam össze. Anya megrázta a fejét. - De miért nem?

- Bogi megbeszéltük, ha találkozni akarsz az apáddal nem tiltom meg de tudjak róla. És hol akar találkozni veled?

- Azt akarja, hogy meg ismerjem a családját - válaszoltam, na erre anyám arcára volt írva minden. El sápadt, majd vörösre gyúlt az arca.

- Valóban?

- Nem megyek, ha nem akarod.

- Bogi!! - szólt rám. - Ismerd meg apádat és a rokonaidat, velem ne foglalkozz. Istenem mennem kell megint.

- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Semmi baj, csak tegnap este túl sokat ettem. Ne aggódj, tudod, hogy képes vagyok mindent befalni.

- Viccelsz rád ütöttem - nevettem fel kesernyésen. De túlságosan is aggódtam, hogy csak úgy elmenjek ezen.