Életem anyával (Befejezett)

34.

 

Lélegzettem elakadt, ahogy emésztettem Szilárd szavait. Próbáltam azon agyalni, hogy tudnám marasztalni, és megtudni miért akar elmenni.

- Miért mész el? - szólaltam meg kesernyésen. - Hiszen itt vannak a barátaid -,, És itt vagyok én is" - gondoltam magamban. Szilárd nem válaszolt azonnal.

- Kaptam egy lehetőséget egy egyetemen, így bele vágok. Hamarabb kezdem el az egyetemet.

Megrökönyödtem. Szilárd nem azért hívott át, hogy felköszöntsem, hanem azért, hogy elbúcsúzon tőlem.

- Nem mehetsz el! - kiáltok fel megrökönyödve. Szilárd kérdőn félre billentette a fejét.

- Ez csak rajtam áll, a döntés az enyém. A bál után fogok elutazni, nem hiszem, hogy bármi keresztül tudná húzni - magyarázta megvonva a vállát. Még jobban elszomorodtam, amit észre vett. - Azért tudunk Videó chatelni

Kesernyésen felnevettem. - Mintha az bármennyire is számítana. Márk is Elment, te is elmész - sírtam el magam. - Pedig melletted nem éreztem szerencsétlennek magam.

- Nem is vagy az - mondta élem lépve, megcirogatta az arcomat, közben a könyeimet morzsolta szét. - Sose voltál az.

- De mindenki elhagy, akit kezdek megszeretni.

Szilárd még szélesebben elmosolyodott.

- Szóval szeretsz?

Halványan elmosolyodtam, közben potyogtak a könnyeim.

- Nem - kuncogtam, ekkor Szilárd még közelebb hajolt, éreztem a parfümje lágy finom illatát.

- Az jó, mer én sem - nevetett fel halkan. Bele bokszoltam a karjába. - Ne sírj, miattam ne ejts egy könnyeket 

- Pedig most megbántotál - suttogom. Szilárd arca megvonaglik. - Tudom nem állt szándékodban, de ha elmész úgy is elfelejtesz, akkor mi értelme lenne ennek az egész barátság dolognak.

- Túl sokat agyalsz a dolgokon - morogta.

- Nem. Ez az igazság. Márk is egyre kevesebbet keres, a barátnője miatt, és ez veled is így lesz. Én is egyetemre fogok menni, a tánc minden energiámat felfogja emészteni. Gyülölnél.

Szilárd megrázta a fejét. - Ne így akarj elválni tőlem - kérte.

- Nem akarok, hát nem érted? De azt sem akarom, hogy miattam megbánd a dolgokat. És fogalmam sincs miért sírok. És miért bánt, hogy elmész! Haza megyek - hátráltam meg. Szilárd pedig ott ácsorgott, mint akire rázuhant egy bolygó. - Sajnálom, Szilárd. Annyira sajnálom, de nem szeretnék az egyetem és közéd álni - suttogom kilépve az ajtón. Ahogy bezárodott zokogásban törtem ki.

A francba!