Életem anyával (Befejezett)

32.

A pizzázóban sokan voltak, nekünk is alig lett helyünk. Már nem feszengtem annyira.

A fiúk próbáltak velem társalogni. És Mel sem volt olyan gonosz, mint első találkozásunkor.

- Elza említett egy bált - fordult felém hirtelen Mel. - Úgy tudom, hogy a te régi suliban lesz. El szeretne menni. De ugye oda Szilárd jár oda.

Ezen megdöbbentem, Szilárd oda járt, hogyhogy ezt nem tudtam. - Téged is meghívtak? - érdeklődött.

- Öhm, nem hiszem, hogy elmegyek - motyogom. - Nem nekem való ez a bálosdi.

A fiúk felnevettek, Mel összehúzta a szemét.

- Nem ennénk inkább? Éhes vagyok - szólt közbe a szőke fiú, aki Dávidként mutatkozott be nekem. Szilárd egyfolytában a telefonját nyomkodta, közben mosolygott. Erre kezdtem bepöcenni. És fogalmam sincs miért is. Hiszen csak barátok vagyunk. Aztán fel állt, és vigyorogva kisétált az útra.

- Ki kell mennem a mosdóba - pattantam fel, és gyors léptekkel elindultam Szilárd után. De nem jutottam sokáig, mert egy kár megragadott és falhoz rántott.

Szilárd magasodott fölöttem. - Te kénkedni akarsz utánam?

- Épp mosdóba mentem volna.

- Aha - vigyorgott, ekkor a telefonja ismét pittyegett. Ahogy elolvasta a vigyora még szélesebb lett. Kezdted fel bennem a pumpa.

- Mennék mosdóba. Elengedhetnél - mormogom.

Szilárd felnézet, szónélkül elengedet. A mosdóban fellélegeztem, de nem sokáig, mert Mel szúrós szemekkel felbukkant a hátam mögött.

- Mi a fészkes fenét műveltek?! - kérdezte dühösen. Unottan megvontam a vállam.

- Fogalmam sincs miről beszélsz - motyogom. Azonban Mel megragadta a karom és a tükörhöz fordított.

- A tükörképednek hazudj ne nekem. Tetszik neked, Szilárd. Hidd el nem csodálkozok rajta. Szilárd kedves, megértő, segítő, egyszerűen tökéletes - mondta suttogva.

- Szilárd csak a barátom - motyogom magamat nézve a tükörben. - Mellesleg a húgom szerelmes belé.

- Ki fogja heverni, tizennégy éves. Ahogy én is kihevertem.

Felé fordultam, Mel most kicsit sebezhetőnek tűnt.

- Menjünk vissza, még azt hiszik megöltük egymást.

Indultam meg az ajtóban, ahogy ki akartam lépni, Kiara akart belépni.

- Nahát, helló nyomi - kacagott arrébb lökve. - Nem unatkozol egyedül?

- És te unatkoznál a pokolban? Biztos nem.

Mel felvonta a szemöldökét elindult felém, megragadta a karom.

- Gyere menjünk pöce gödör szag lett hirtelen - mondta Kiara arcába csapva a haját. Kiara hátra hőkölt.

Kuncogva tértünk vissza az asztalhoz. Pizza már tálalva volt, csak egy valaki hiányzott Szilárd. De, ahogy az ablak felé fordultam megpillantottam egy lány társaságában. Elég közel voltak egymáshoz, majd még csókolták egymást.

Nem baráti puszi volt ez, hanem igazi szerelmes csók.