Életem anyával (Befejezett)

31.

Meglepetéstől köpni nyelni nem tudtam. Hiszen Ármin itt van az ajtónk előtt egy nagy dobozzal a karjában. És, mint mindig szívdöglesztő volt.

- Szia - mondja halkan.

- Szia. Mit keresel itt? - szegeztem neki a kérdést, közben az úttestet figyeltem, amit Ármin is észre vett.

- Vársz valakit?

- Öhm, a barátaimmal elmegyek pizzázni - feleltem. Ármin halkan felkuncogott.

- De neked nincsenek is barátaid Márkon kívül, akivel most videó  chateoni tudsz

-  Ha ezért jöttél el is mehetnél - mondtam morcosan.

Ármin felsóhajtot. - Bocsánatot akartam kérni, amiért bunkó voltam veled. Csak tudod ez a hajtás, lassan egyetemet kell nézni..

- Ezt megértem - dünyögtem, mert én is ideges voltam az egyetem miatt, hogy sikerülni fog-e a felvételim abba az egyetemre. De ezt akkor sem tartottam mentségnek.

- Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk most valahova együtt. És ezt neked hoztam - hadarta a kezembe nyomva a nagy dobozt. Meglepődtem fogalmam sem volt mi lehet benne, és ami furcsa volt nem is érdekelt.

- Most nem jó, jönnek a barátaim.

Ármin felkacagott. - Nem kell hazudnod, Bogi, nincs is barátaid.

- De lettek - motyogom. Kezdtem sértve érezni magam.

- Valóban jutt időd barátkozni könyv olvasás, s tánc mellett?

- Ha sértegetni akarsz inkább menj el.

- Csak nem hiszem el, hogy ennyire kiléptél a kis világodból.

Ekkor érkezett meg Szilárd a tesómmal, és a barátaival. Le lassított a házunk előtt, dudált egyett, mintha nem látná, hogy kint állok.

Ármin megdöbbent. - Te Szilárdal lógsz? - kérdezte elképedve. Megvontam a vállam.

- A tesóm barátja és az enyém is.

- Azt ugye tudod, hogy nem mész innen sehova! - mondta jeges hangon. - Át öltözöl, mert ebben olyan vagy, mint egy nagymama.

Végig néztem magamon, leraktam a Földre a dobozt.

- Szakítottál velem, Ármin. És elmegyek a barátaimmal.

- Van valami baj? - kérdezte hirtelen mellettem a tesóm Szilárd hangon.

- Semmi nincs. Csak a barátnőm nem megy veletek.

- Nem vagyok a barátnőd - mondom. - Szakítottál velem elfelejtetted? - kérdeztem rezignáltan, kezdtem bepöcenni.

- Ha így van, gyere Bogi - nyújtotta felém a karját, ekkor lépett ki az ajtón anyum.

- Mi a fene folyik itt? Ármin? - anyám hangja egy fokkal élesebb lett. - Nahát! Mit keresel itt? - kérdezte.

Ármin azonban nem válaszolt, el köszönt és elment.

Még kicsit utána néztem, anyám sóhajtva nyújtotta felém a táskámat, és becipelte a dobozt.

A kocsiban csak kifelé néztem és hallgattam a többieket. Ekkor Mel hirtelen felém fordult.

- Szóval ez a srác a pasid? - érdeklődött mosolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ost szurkálni akar, vagy tényleg negakar ismerni.

- Ex pasim - motyogtam. Mel cuppogni kezdett.

Ezzel le is zártam a dolgot, azonban Mel egyáltalán nem.