Életem anyával (Befejezett)

23.

-

Jaj, ma érkezik a Mikulás. Áhhh!
Anya hisztériás rohamban tört ki, mintha megint gyerek lennék és izgatottan várnám a Mikulást. Amúgy 16 évesen is titkon az ablakon pislantottam ki, hátha megjelenik valaki.
Gyerekkoromban Adam öltözött be a Mikulásnak, most kíváncsi vagyok megint be fog-e.
Pechemre nem.
Megjelent az ajtónkba, mosolyogva és boldogan.
- Sziasztok, lányok - köszönt derűsen. Anyámmal öszenéztünk.
- Szia, Adam. Boldognak látszol - mondta anyám megigazítva az asztalon lévő díszt.
- Az vagyok. Találkoztam valakivel.
Anyám elmosolyodott, csak én fagytam le.
- És te nagylány ilyen csinosan hova igyekszel?
- Randim van Árminnal - újságoltam boldogan. Adam mosolya még szélesebb lett, majd anyámhoz fordult.
- Szóval veled mi van? - kérdezte komolyan.
- Fogalmam sincs. Csak tudjátok lassan itt az ünnepek bezsongtam.
- Mint minden decemberben - kotyogtam szarkasztikusan. Anyám kérdőn felvonta a szemöldökét. - Meg hiányzik Oliver.
Oliver épp a munkája miatt el kellett utaznia pár napra. Anyámmal legalább két éve boldog párkapcsolatban éltek. Anya sose volt az, aki ha szakít valakivel a párnájára sír, nem ő egyszerűen tovább áll. Ami annyit jelent vesz magának valamit a boltban.
Anya lehuppant a kanapéra, mi meg mellé.
- Tudjátok sok minden történt....kórházba kerültem, kismama lettem, a családi ügyek. Szóval eddig nem volt időm magammal foglalkozni. Tegnap este vele álmodtam.
- Uh, valami mocskosat?
- Jézusom, nem. Azóta az álom óta nem találok magamra.
- Ugyan mit álmodtál? - firtattam a válaszát várva, de anya nem mondott semmit.
Egyszerűen maga elé révedt.
- Majd ha még nagyobb leszel elmondom - mosolygott. - De koncentráljunk rád. Remélem nem ebbe akarsz elmenni a randira? - kérdezte anya fintort vágva az öltözékemnek.
- Mi a bajod vele?
- Slampos - szólalt meg Adam kuncogva. - Nem randira való.
- Tél van. Hideg van. Nem akarom, hogy befagyjon a fenekem.
- Hát a nagyi ruháidba szerintem Árminnak más is lefog fagyni - szúrkált anya kuncogva.
- Ne már! Szeretem ezt a pulcsit - gyürőgettem a kék csíkos kötött pulcsimat, majd a kötött rénszarvasos nadrágomat. - Melegek.
- És slamposak, mint egy nagyi ruhái.
- Tudjátok mit nem érdekel - tettem csípőre a kezemet. - Ha Árminnak így nem tetszenék, talán nem is ő az igazi.
- Te tudnád én mennyi igazival voltam - mondták egyszerre anya és Adam.
- Köszi, inkább kihagyom.
Ekkor szólalt meg a csengő. Megérkezett Ármin.