A mai Reggelem izgatottság egy velegye volt. Anyám a konyhában sündörgött. Friss sütemény illat terjengett a levegőben. Fimtorogtam. - Ma is vendégek várhatóak? - érdeklődtem tetett érdeklődéssel. Anyum felém fordult. Haja szanaszét állt, arca gondterhelt lett.- Nem, nem jönnek, mi megyünk vendégségbe.
- Ne már! - sóhajtottam fel hangosan. - Mit eszel azon a pasin?
Azon töprengtem mivel is segítsek anyámnak lekoptagni a pasast. De látva, hogy anya mennyire igyekszik, hogy elfogadjam a tényt, hogy szeretne nem egyedül megöregedni belenyugodtam.
- Jól van, keressek valami rongyot estére.
- Öhm, hatra mennénk hozzájuk.
- Hatra? Táncom lesz, és utána megbeszéltem az újbarátnőimmel, hogy kicsit csavargunk.
- Most az egyszer lemondhatod - mormogta maga elé révedve. Elfogott a méreg, de nem mondtam inkább semmit. Hiszen délután apámmal akartam találkozni, nem pedig valami vacsorára menjek. De tudtam, ha most nem találkozok vele, akkor sose fogok, így biztos késni fogok a vacsoráról.
Tudtam, hogy anyám szörnyen dühös lesz. És azt is tudom, hogy bizonyára szobafogságra fog ítélni egészen addig, míg férjhez nem megyek.
Türelmetlenül ácsorogtam az étkezde előtt, mikor viharos szél támadt fel, majd szakadni kezdett az eső.
Bőrig ázva estem be az étkezdében. Ázottan siettem a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam, mikor a mobilom csörögni kezdett.
,, Anya''
Letöröltem az arcomról a vizet, majd nem fogadtam a hívást. Úgy tettem, mintha nem is keresett volna. Kiléptem a mosdoból és megpillantottam.
Göndör haja volt, és kék szeme egy kisebb barnasággal. Óvatosan a férfihoz haladtam, és meg álltam az asztalánál.
- Hello, Boglárka vagyok, azt hiszem engem vár - vartyogtam idegesen. A pali végig mért, majd a székre mutatot.
- El Kell, hogy mondjam meglepett, hogy felhívtál. Azt hittem anyád gyülől engem.
Nagyot nyeltem, és zavartan elfordítottam a fejem, amit biztos észre vett. - Anyád nem is tudja, hogy itt vagy, igaz? - felkacagott. - Mégis csak a lányom vagy. Gondolom mondtál neki, valami hazugságok, ugye, hogy ellógj - vigyorogva kortyolt a kávéjába. - Anyádat mindig könnyű volt átverni, hiszen olyan lágyszívű.
- Nem vertem át - mondtam szigorúan. - Csak nem mondtam el neki, hova megyek és kivel találkozok.
- Ez kicsi lány úgy hangzik, hogy hazudtál neki.
Ez lehetett volna a tökéletes estém, amit megzavart anyám folytonos hívása. De megakartam ismerni apámat jobban.
Így egészen nyolcig beszéltem vele, és sok mindent megtudtam a testvéreimről.
És arról, hogy van egy másik családom.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Életem anyával (Befejezett)
RomantizmAz amerikai kisváros kedvesen különc hőseivel együtt élhetjük át a temperamentumos, vonzóan fiatal mama, Brigitte és 16 éves lánya, Bogi kalandos mindennapjait. Brigitte egy szállodában dolgozik. Kiderül, hogy Bogit felvették a Carolinába, egy elegá...