Életem anyával (Befejezett)

20.

 

Szokásosan a nagyiékhoz mentünk, köztünk lévő feszültség a csendet is szét hasította. Nem voltam benne biztos, hogy anya ezen az estén a nagyiéknál lenne szívesen.
Lassan felé fordultam. - Anya, tegnap kicsit...
- Hagyjuk, Bogi. Nagy vagy már - mondta fáradtan.
- De nem akarom, hogy közénk álljon ez a vita. Tudom, hogy mérges vagy. De szeretnék az apámmal is lenni.
- Ne, most beszéljük ezt meg - kérte ellentmondást nem tűrőhangon. Én azonban túl konok voltam, hogy magamba tartsam mit gondolok.
- Anya, kérlek - kérleltem, azonban bármit is akart mondani nagyi felbukanásával oda lett.

Másnap könyvtár után délután hazafelé tartottam megrakott könyvekkel. Anya épp akkor akart beszálni a kocsijába, így futnom kellett, hogy utolérjem.
- Szia.
- Á, szia! - köszöntött, majd átkarolt. Anya most kitűnő hangulatban volt. Túlságosan is, hogy elrontsam a kedvét.
Szemerkékni kezdett az eső.
- Mennem kell be kell ugranom Noémi helyére a szállóba. Vacsora a hütőben.
- Anya...- anyám rám pillantott. - Öhm, apa áthívott hétvégére, elmehetnék?
- Persze - mondta zavartan. Na, itt jön a Fekete leves.
- Oké...de azt akarja, hogy vasárnapig náluk legyek.
Anyám felsóhajtot. - Figyelj, Bogi...tudom, neked most apád is fontos lett. De a tanulás nagyon fontos.
- Anyaaaa! Tudom. Hiszen mindig ezt szajkózod - nevettem fel kesernyésen. - De akkor nem lenne gond, ha át mennénk hozzájuk? - kérdeztem remélve, hogy nem mond igent, és azt akarja maradjak. De meglepetésemre másik választ kaptam.
- Nem, nem baj. Mivel rám fér a pihenés úgy gondoltam elmegyek kicsit csavarogni.
- Oh, a ruha boltba? - kérdeztem vigyorogva.
- Nem. Oliverrel elmegyünk wellnesezni.
- Várj, akkor ha apumék nem akarták volna, hogy náluk legyek, hova küldtél volna?
- Hát hova máshova. A nagyiékhoz.
Megráztam a fejem. És fura érzés ott kapisgált végig bennem, ott szúrta a szívemet, azóta, hogy megtudtam anyám terhes.
Az öcsémmel, vagy a húgommal.
Legjobban attól félek, kezdek feleslegessé válni az életében.
- Hétfő délutánra megyek Ultra hangra eljöhetnél velem.
Hallottam meg hirtelen a hangját, sután bólintottam.
- Persze.
Holott egyáltalán nem akartam ott lenni.