Életem anyával (Befejezett)

13.

Szakadt az eső.

Cseppek peregtek le az ablakom üvegén, miközben bekuckolva az ágyamba bekapcsolni készültem egy filmet, mikor anya bekukkantott a szobámba.

- Drágám, egy pillanatra elugrok a boltba, kell valami?

- Szakad az eső - jegyzem meg az ablakra mutatva. Anyám csak kuncogva legyintett. - Randira mész valld be - mondom mosolyogva. Reméltem, hogy a veszekedésünk után megenyhül a kapcsolatunk. - Anya, figyelj. Sajnálom. Felelőtlen voltam.

- Bogi, nézd megértelek. Nagyon is. Megakartad ismerni - mondta nagyot sóhajtva. - De még egyszer ne hazudj nekem!

- Nem fogok. De, ha nem akarod nem találkozok vele - mondom magamhoz ölelve Cézárt a macskámat, aki azonnal dorombolni kezdett.

Még rázta a fejét. - Nem kérhettek ilyet. De tudjam mikor hova mentek, rendben?

- Rendben - mondom vigyorogva. - Jó randit én el leszek.

-  Ne hívjam át Mária nénit?

- Tizenhat vagyok - morogtam. Anyám homlokon puszilt, majd kisétált a szobából.

Percek múltával, mikor már a filmet néztem és sötétedett, egy kopogó hangra lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és hang irányába fordultam. Az ablakomnál egy ismerős arc integetett be.

Felpattantam az ágyamról. - Kinga Jézusom, mit keresel itt? - engedtem be a szakadó esőről. - Bőrig áztál.

- Nahát, te igazi detektív vagy - jegyzi meg morcosan.

- Mit keresel itt? És miért nem az ajtót használtad?

- Hagyjuk, oké? Azért vagyok itt, mert unatkoztam otthon.

- Mi van a barátnőiddel?

- A barátnőmmel nem tudok szócsatába elegyedni. Na, mit nézzel. Filmezzünk.

- Adok neked valami száraz ruhát.

- Hoztam magammal. Mesélj mit mondott neked a méhkirálynő.

Ahogy mindent elmeséltem Kingának befaltunk két chipset, két táblacsokit és a kukoricát. Most a gumicukrok kerültek terítékre.

- És beszéltél azóta Árminnal?

- Nem. Nem mertem felhívni, se keresni, hiszen mi van, ha én többet látok a dolgokba, ami lehet nincs - vonom meg a vállam. Kinga egy ideig nézett, majd a telefonomért nyúlva pötyögni kezdett. - Mit művelsz?! - kaptam ki a kezéből a mobilom. - Neeee! Kinga!!! Ezt miért?

- Mert egyszerűen nem hagyhatom, hogy fetrengj abba, hogy fogalmad sincs hányadon álltok egymással.

- De át hívtad szakadó esőbe. Lehet el sem fog jönni - szontyolódok el. De ekkor egy pittyegést jelzett a telefonom.

,, Öt perc és ott vagyok. "

Boldogságom idegességbe csapott át. Kinga látta rajtam, hogy kezd rajtam eluralkodni a pánik.

- Nyugodj meg. Hiszen ő csak Ármin. Akivel felnőttél.

- De már nem vagyunk gyerekek!

- Szerintem ezt már ő is tudja. Na, de csipkedd magad, a lehetséges barátod fog ide jönni.

Felugrottam, Jézusom, hogy nézhettek ki.

Készülnöm kell, Ármin mindjárt itt lesz.

Ármin öt perc múlva már nálunk volt. Az ablakomnál ugrott be  ő is. Még vizesen is jólnézet ki.

- Mi volt annyira fontos, hogy ki hagytam egy bulit és ide száguldottam.

- Oh, nem akartalak megzavarni - hebegtem bocsánatkérően, kint Kinga felhorkantott.

- Bogi, vicceltem. 

- Aha - kuncogtam zavartan. - Hát... - kerestem a szavakat, azonban Ármin elkezdett vetkőzni, vagyis a dzsekijét vette le. - Hozzak valami inni valót?

- Komolyan ezért hívtál át, hogy igyak? - kérdezte félre billent fejjel. Kezdet megint eluralkodni rajtam a pánik, ha elutasít Kiarának lesz igaza. 

- Öhm...csak látni akartalak - dadogtam zavartan elpirulva. Ármin halványan elmosolygott.

- Én is téged. Örültem, hogy írtál.. Figyelj, ha meg csókollak itt, anyád kiugrik a szekrényből? - kérdezte Ármin.

- Anyám nem a börtön öröm - válaszoltam. - Meg nincs itthon.

- Tehát megcsókolhatlak.

- Igen.

Megcsókolt. Éritnése lágy volt, és selymes. Karjaival erősen magához húzott, lábaim remegni kezdtek az érzésektől, ami a csókjával váltott ki bennem.

- Na, boltog vagy?

- Igen - mondtam vigyorogva. - Boldog vagyok.  Még sose volt barátom.

- Barátod? - kérdezte.

- A barát lehet sok rétegű, amolyan barátságos barátok is lehetnek - hadartam össze vissza.

- Össze-vissza beszélsz.

- Ármin te a barátom vagy? - böktem ki végül.

- Miben értelemben, olyan barát, akinek kisírod magad, vagy olyan akinek megengeded, hogy megcsókoljon?

- Olyan barát, akit néha megcsókolhatok - motyogtam. - Ha szeretnéd.

- Bogi...szerinted miért motoroztam át a fél falun, hogy itt legyek? Mert már a legelején fontos voltál a számomra.

- Na, végre! - kiáltott fel a folyosóról Kinga és beviharzott a szobába. - Azt hittem már sose juttok el idáig. Együnk valamit éhes vagyok!

Egymásra mosolyogtunk Árminnal, és ahogy filmet néztük, nem engedtük el egymás kezét sem.

Tökéletes volt minden.