Életem anyával (Befejezett)

15.

Eltelt néhány nap, mire jónak láttam, hogy találkozzak apám családjával. Be voltam eléggé fosva. Hiszen hirtelen előbujik egy lány, gondoltam, hogy nem fognak szívesen fogadni, de bennem lévő erős érzéstől megakartam őket ismerni. Ármin az ágyamon feküdve nézte, ahogy ideg beteg módjára járkálok, és dobálom szanaszét a ruháimat.

- Mintha ideges lennél - szólalt meg vigyorogva.

- Apámmal találkozok és a családjával, persze, hogy ideges vagyok - morogta.

- Szeretni fognak.

- És, ha nem. Hiszen zabi gyerek vagyok - érveltem dacosan. Ármin nagy levegőt véve feltápászkodik és hozzám sétálva ölelő karjaiba fog.

- Nem vagy zabi gyerek. Mellesleg miért ne lenne egy jó találkozás, hmmm. Cuki vagy, okos. Hiszen a Carolinában tanulsz.

- Ez még nem jelent semmit - motyogtam. De jól esett, hogy Árminra számíthatok.

Már fel voltam öltözve és ép az ajándék zacskót emeltem a kezembe, mikor anyu a fotelban ülve a tévét nézte. Még mindig sápadt volt.

Túlságosan is sápadt.

- Ha rosszul érzed magad lemondhatom a találkozót - jelentettem ki.

- Jól vagyok. Teljesen jól - mondta mosolyogva. - Érezd jól magad. És légy nagyon...

- Tudom, anya - gyorsan a szavába vágtam. Mielőtt kiléptem az ajtón vissza néztem. - Én találom furának, hogy egy ideje nem találkoztál Oliverrel?

Anya felsóhajtot. - Ebbe most ne menjünk bele, oké.

- Ha vissza érek, nem úszod meg - mondom rá hunyorítva, mire anya elmosolyodott. Tudtam, hogy valami baj van. Amikor kiléptem az ajtón azonnal felhívtam Kingát.

- Szia, azt hittem az apáddal találkozol.

- Oda tartok, de tudni akarok valamit. A szüleink szakítottak?

Kinga egy ideig néma volt, majd hümmögni kezdett. - Nem hiszem. Apám mindig róla áradozik, miért?

- Anyám mostanában olyan fura, és, mintha beteg lenne, de nem mondja el. Kicsit félek - suttogom, majd megtorpanok, mikor megpillantom apám kocsiját.

- Szerintem nincs gond. Nyugodj meg.

- Igazad van. Később hívlak. Szia. - bontottam a vonalat, majd beszáltam apa kocsijába.

- Szia, hercegnőm - kesernyésen mosolyodtam el, hiszen eddig csak Ádám hívott így, akit kicsi korom óta ismerek. - Na, felkészültél?

- Hát persze - mondom bólintva.

- Nyugi, kedvelni fognak. Akkor indulás, hiszen nem akarunk elkésni a vacsiról.