Beginning of the end - ÚJ VÁLTOZAT (Standalone változat)

HUSZANHARMADIK FEJEZET

Sikítva értem földet. Az utazás mindössze néhány másodpercet ölelt fel, mégis rettentően megijedtem. Csodálkozva lestem körbe, amint meghallottam, a bal oldalamon száguldozó autók suhanását. Az út két szélét sűrű erdő szegélyezte. Ismerős...

Értetlenkedve tápászkodtam fel, majd tettem egy lépést hátra. Tekintetem az előttem kirajzolódó táblára szegeztem: Colonie.

Ez igazán meglepő. Azt hittem, egyenesen a pokol legmélyebb bugyrában kötök ki, ennek ellenére mindössze elérhető távolságba kerültem az anyám számára.

– Elképesztő! – Nathan mögöttem felcsendülő hangjára összerezzentem. – Bevallom, erre nem számítottam.

Rögtön szembefordultam vele.

– Mit keresünk itt?

– Attól tartok, az apám azt szeretné, ha Emma házának nappalijából jutnánk a pokolba. Állítólag egyenesen a palotába vezet. Úgy tudom, ő kintről fog támadni, míg én... bent elintézem a problémát. – Felsóhajtott, de nem vette le rólam a szemét. – Persze az apád érkezése valamelyest felborította a tervet.

A torkom összeszorult.

A legkevésbé sem szerettem volna találkozni anyámmal, miután olyan vehemensen próbált leráncigálni a pokolba. A szívem az említésére hevesebben kezdett dobogni. Ettől függetlenül nincs más opcióm. Felül kell kerekednem a rémületen, és szembenéznem vele. Apát meg hagyjuk. Fájt látni, ahogy szembesül a döntésemmel, a lelkem mélyén mégis helyesnek éreztem.

Hiszen az. Ez a te utad.

– Mi a konkrét terv? – kérdeztem, miközben lenyeltem az egyre feltörekvő kétségbeesést.

– Lényegében feladjuk magunkat. Remélhetőleg Emma kapni fog az alkalmon, és rögvest Belzebub elé visz. Megölni nem tudom, de harcképtelenné tehetem a képességemmel. Addig várhatóan az apám odaér azzal a pár ősdémonnal, akiket összecsődített a napokban.

Még több ősdémon? Csodálatos.

– Nekem mi dolgom?

– Mellettem maradni! – jelentette ki ellenkezést nem tűrve. – Illetve Emma meggyőzése. Luna, nem szeretném, ha bajod esne. Amíg a közelemben vagy, meg tudlak védeni.

– Meg kellett volna tanítanod harcolni – tűnődtem hangosan. – Habár Lilith ellen is boldogultam.

– Szerencséd volt. Az én hibám miatt kellett egyáltalán verekedned vele. Ez nem ismétlődhet meg többször!

– Nem kell ennyire féltened. – Közelebb léptem hozzá, és a mellkasára simítottam a tenyerem, míg a fejem hátradöntöttem, hogy a szemébe nézhessek. – Lekaszabolok mindenkit, aki nekem akar esni.

– Amennyiben véletlenül így alakulna, el is várom!

A tenyere a derekamra siklott, lágy csókot lehelt a homlokomra.

Felsóhajtottam, ahogy átgondoltam, mi lehet a következő lépés.

– Tehát, stoppolni fogunk? Esetleg rejtegetsz egy autót a bokorban? Gyalogolunk? Hogyan jutunk oda a kedves anyámhoz?

– Nos, nem tudom. – Nathan körbenézett, utána vállat vont. – Esetleg megpróbálhatok portált nyitni.

Elfintorodtam. Az előbb sem jött be.

– Repüljünk! – hoztam fel, mire megemelte a szemöldökét. Úgy bámult rám, mintha nőtt volna még két fejem.

– Fényes nappal? Nem tudom, feltűnt-e, de egyébként sem tudok repülni.