Beginning of the end - ÚJ VÁLTOZAT (Standalone változat)

HUSZADIK FEJEZET +16

Nathan a motelbe érve egyből a fürdőszobában tett le. Az autóból cipelt be, mint valami kisbabát, mert eléggé ki voltam még borulva. Konkrétan könyörögtem neki, hogy ne hagyjon egyedül, különben összeroppanok.

Lehámoztam a testemről a hozzám tapadt ruhákat. Nem különösebben zavartattam magam, hiszen már látott meztelenül. Eközben ő bambán állt az ajtóban, nyakig felöltözve, ezért ráparancsoltam, vegye le a mocskos göncöket. Húzta a száját, engem meg egyre csak ingerelt, amiért távolságot akar tartani tőlem. Én pont az ellenkezőjére vágytam: arra, hogy megnyugtasson, átöleljen és megígérje, nem fog elengedni.

Szomorúan, háborgó érzések közepette másztam be a zuhanyzóba. Megnyitottam a vizet. A langyos nedvesség végigcsorgott a hajamon, míg a lábam alatt konkrét vértócsa gyűlt össze. Elszörnyedve pislogtam a megsárgult, fehér csempe felé. Átkaroltam a felsőtestem, a fogam összekoccant a rettegéstől. A sokk azóta is rajtam ült, nem bírtam legyőzni. Halkan elpityeredtem, összeszorított szájjal igyekeztem elfojtani a hangomat.

– Ne csináld ezt! – Nathan mögém lépett, forró teste az enyémhez préselődött, ahogy hátulról átkarolt. – Most már minden rendben lesz! – Végighúzta az ujját a vállamon, ezzel előresöpörte az átnedvesedett tincseim. – Nemsokára megpróbálom elintézni, hogy eljöjjön érted a családod.

– Nem akarom! Nem érted? – fordultam meg hirtelen, ezzel szembekerültem vele.

– Miért? – meredt rám csodálkozva. – Ott lehetsz az apáddal, Jayce-szel. Pontosan erre van szükséged: kiegyensúlyozottságra.

Ne hagyd magad, ő sem ezt akarja!

– Rád van szükségem! – kiáltottam zaklatottan. Bármennyire csábítónak hangzott megbizonyosodni Jayce biztonságáról, nem tehettem. Egyszerűen nem tudtam ezen gondolkodni, mikor az egyértelműen azt jelentené, elveszítem Nathant. Nem akartam, mikor... mikor rájöttem, hogy szeretem.

– Nem – tiltakozott, miközben hátrasimította barna haját. – Rohadt távol kell lenned tőlem a biztonságod érdekében.

– Csak ennyire kellettem, igaz? – A fájdalom belém marta éles fogait. – Sikerült, beteljesedett a prófécia, most meg eldobsz, közben megpróbálod előadni, hogy féltésből teszed. Közben meg nincs rám többé szükséged, így visszahajítasz azokhoz, akik rögtön megölnek, miután kiderül, mit tettem Gabriellel.

– Eleanor – ragadta meg a felkarom, határozottan beleállt a képembe, kicsit meg is szeppentem tőle –, úgy gondolom, te vagy életem szerelme.

– Akkor bizonyítsd be! Ne lökj el magadtól! – A szám remegett a szavak formálása közben. Rettentően féltem a válaszától.

– Ezt akarod?

– Ezt!

– Akkor kössünk kompromisszumot! – ajánlotta, mire rögtön bólintottam. – Mielőtt lemennék a pokolba, ki kell tapasztalnom, milyen képességet szereztem. Ez beletelik pár napba. Addig maradhatsz. Ha bármikor meggondolod magad, esetleg elbizonytalanodsz, akkor szólsz. Tényleg szólsz!

– Megígérem!

– Oké. – Nos, meglepően könnyen belement.

Persze, hogy könnyen ment. Ő sem akar elengedni. Nem érted?

Nathan nagy levegőt vett, elengedte a kezem, de nem hátrált el, helyette a pillantásom pásztázta. Talán válaszokat keresett a viselkedésemre, én meg eldöntöttem, megadom neki őket.

A mellkasára fektettem a tenyerem, lassan csúsztattam fel az izmos válláig. Lábujjhegyre álltam, a mellem a bőrét súrolta. A szívem centiről centire egyre hevesebben dobogott. Amikor az ajkam az ajkára tapadt, a keze körém kulcsolódott, a másik a vizes hajszálaim közé szaladt. A nyelvünk összefonódott, érzéki táncot lejtett, még bele is nyögtem a csókba. Az alhasam megfeszült, a férfiassága hozzám préselődött.