Beginning of the end - ÚJ VÁLTOZAT (Standalone változat)

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

Nathan aggódva nyúlt felém. A démoni alakja semmivé lett, immár a ragyogó, kék íriszével vizslatott csodálkozva.

Rögtön elhúzódtam tőle.

Nincs több manipuláció!

– Miről beszélsz?

– Miről? – mosolyodtam el szomorúan. – Arról, hogy kijátszottál. Elérted a célod. Te tényleg csak szórakoztál velem. Belzebub megöléséhez kellettem, ennyiről szólt az egész. Nem véletlenül...

– Nem! – Megragadta az arcom két oldalát. – Nem! Nem tudtam! Esküszöm neked, hogy nem tudtam róla!

– Tényleg nem tudott. – Az ördög vigyorogva mért végig. – Ez az én hibám. Ne neheztelj a fiúra! Visszataszító módon odavan érted. Egyszerűen hánynom kell tőle!

Igazat mondanak.

– Mi a francért beszélsz többes számban, apám? Engem ne keverj bele a játszmáidba! Enélkül is lett elég bajom miattad! – förmedt rá Nathan, még a keze is lecsúszott rólam. – Egyszer sem említetted, hogy szükségünk lenne Eleanorra a prófécián túl!

– Persze, hiszen alakult magától a dolog! Minek fecséreljem a szavakat olyasmire ami egyébként is az elvárásaim szerint alakul?

Nos, Lucifer mégiscsak Lucifer. Megvannak a saját, titkos kis céljai, amihez nem rest bárkit felhasználni.

– Akkor meg ne hozz ilyen helyzetbe! Így is van elég indoka dühösnek lenni rám! Most meg miattad azt hiszi, csak játszom vele!

Remekül leírta a helyzetet, de akkor... most mi van?

Az ördög megragadta a vállam.

– Dehogy hiszi! Igaz, leány? Nem vagy már haragos a fiamra. Hiszen az imént említettem, Nathaniel nem a kedvére csábított magával. Sajnos tényleg... érzéseket táplál irántad. Hát nem láttad? Inkább választotta a megmentésed, mintsem végezett volna a kígyó anyjával! Szóval tán félreérthetően fogalmaztam az imént. – Megszorította a vállam. – Nos, leány? Mi lesz? Ugorj a fiú nyakába! Vagy inkább ne! Előbb mosakodjatok meg! Förtelmesen festetek! Abaddon már nekilátott az alattvalók fegyelmezésének. Válasszatok kedvetekre szobát!

Fintorogva húzta el a karját.

– Te mitől vagy ennyire tiszta? – mérte végig Nathaniel az apja fehér pólóját, amihez sima, kék farmert húzott. Lakkcipővel! Laza, baszki! Megesküdnék, más cipőt viselt, amikor a motelszobában megjelent.

– Nem kellett pusztakezes harchoz folyamodnom. Senki nem mert nekem esni. – Az ördög megvonta a vállát, majd a pillantása a küszöbön fekvő, kopasz, termetes fickóra siklott. – Asmodeus elzárta Lilith további csemetéit a deumból készült ketrecekbe. Szerencsére megőrizték őket. Azonban már értem, miért nem találta Mammont. Tán te segítettél neki a nyaktornában, fiam?

– Igen. Nemsokára magához fog térni.

– Addigra már megkapja a lakosztályát – felelte Lucifer.

– Hogyhogy? – kérdeztem félve. – Azt hittem, meghalt.

– Ő Mammon. Tudod, az a barom, akinek az anyja és az apja is ősdémon, így őt is kizárólag az egyik leszármazottja ölheti meg. – Nathan megkönnyebbültebben vizslatott. Felsóhajtott, és az apja felé fordulva folytatta: – Ha már itt tartunk... mi is az a deum ketrec? Van esetleg egyéb információ, amit visszatartottál?

– A deum olyan különleges anyag, amely egyedül a Lelkek-tornya alatti lávatenger melletti sziklák mögött található meg. A legerősebb képességekkel rendelkező lény adottságait is elveszi. Lényegében emberré válik, ki fogságba esik benne.