Beginning of the end - ÚJ VÁLTOZAT (Standalone változat)

HUSZONHATODIK FEJEZET

Nehezen hittem el, hogy tényleg itt állok a pokol széles balkonján. A hetekkel ezelőtti énem minden bizonnyal kacagott volna, ha közlik vele, nemsokára a sátán fia oldalán fog az alvilág hatalmas nagytermében időzni, míg négy fekete szempár pislog felé értetlenül. A teremtés legveszélyesebb lényei. Ősdémonok.

Minden erőmmel igyekeztem visszafogni a remegésem, viszont a bal oldali fickó arckifejezése láttán, nem ment jól. A fekete, rövidre nyírt hajú, negyvenesnek kinéző férfi szigorúan meredt rám. Egy másodperc tört részére sem vette le rólam a tekintetét. Biztos voltam benne, tudja ki vagyok, míg a többiek csak sejtik. Ugyan ők is sűrűn idepillantgattak, de egyikük sem érzett kényszert a képem megállás nélküli bámulására.

Lucifer megköszörülte a torkát, mire mind a négyen felé fordították a fejüket.

– Barátaim! Köszönöm, hogy velem harcoltatok! – Kis szünetet tartott, aztán folytatta: – A mai nap különösen szenzációs! Közel hetven éve döntötték meg az uralmam, ám végül sikerült visszaszereznem az otthonom. Ezennel hivatalosan is elfoglalom a trónt, mely végig engem illetett. Emellett szeretném bemutatni nektek az édes gyermekem, Nathanielt, illetve a társát, Eleanort. – Ünnepélyesen felénk mutatott, Nathan pedig átkarolta a derekam.

– Minden tisztelettel, nagyuram – szólalt fel a legszélső, aki annyira csúnyán szuggerált egészen eddig –, a leány, ki fiad oldalán áll, véletlenül nem az áruló vére?

Rögtön megértettem, miről beszélt Lucifer. Az első kérdésükkel megkérdőjelezték a származásom. Apró sóhaj szökött ki belőlem, ezzel próbáltam legyűrni a bennem eluralkodó félelmet.

– Abbadon, tán úgy véled, képtelen vagyok megítélni, kiben bízhatok? – Az ördög markánsan kérte számon. A démon felszegte az állát, fekete pillantásában kizárólag megvetés csillogott. Sejtettem, nekem szól.

– Természetesen nem, nagyuram! Csak...

– A leány vette el Belzebub életét – mondta a mellette álló, sötétbarna hajú, szakállas fickó. – Ezenkívül, a nagyúr fiának Lilith az anyja.

– Van ezzel bármi problémád, Baal? – vonta fel a szemöldökét Lucifer. – Tán ismét el kell magyarázzam, miféle indíttatásból alakult így a dolog? Szerinted a fiam nem az én oldalam erősíti?

– Nem ezt mondtam, nagyuram, mindössze egy egyszerű tényre hívtam fel a figyelmet. A leány és a fiú is az árulók véréből valók, mindazonáltal mindketten hozzájárultak a terv sikerességéhez. Nincs indokunk megkérdőjelezni egyik fiatalt sem.

– A leánynak Michael az édesapja! Nem bízhatunk benne! – vette át a szót a másik fekete hajú. A szeme összeszűkült, ahogy végigmért. – Mi van, ha besúgó?

Közelebb húzódtam Nathanhöz. Hiába cirógatta meg az oldalam, nem segített. Kezdett elfajulni a helyzet.

– Ne nevettess, Asmodeus! – A sátán a korlátra támaszkodva hajolt a lent állók felé. – Eleanor lehet, Michael leánya, de egyben Gabriel gyilkosa is. Mit gondolsz? Mi fontosabb? Leszámolni a fenyegetéssel, melyet ő jelent számukra, vagy megtudni néhány haszontalan információt arról, mi zajlott idelent? Mit tudna mondani, te együgyű? Tán elmeséli, milyen förtelmes állapotban van a palotám? Esetleg megsúgja Michaelnek, mennyire visszataszítóan nehezedre esik használni az agyad? Hány személyt tudsz felsorolni, akik sikeresen végeztek egy arkangyallal?

A teremre csend telepedett. Végül a negyedik, az összes közül a legalacsonyabb, szőke, fülig érő hajú nyitotta szólásra a száját:

– Egyet sem. A nagyúrnak igaza van, Asmodeus.