Breathe- Hófehér lélegzet

Második találkozás

Annelise

Reggel, felébredtem egy ágyban találtam magam ismét, csak ezúttal Csontos is mellettem feküdt amitől megkönnyebbültem. Magamhoz öleltem, amit ő boldogan fogadott, eleredt egy könnycsepp az arcomon, vártam, hogy a belső hang megszólaljon, ilyenkor szokta azt mondani, hogy gyenge vagyok, egy senki, stb, stb.... De most ....csend honolt, bennem, csak én voltam, nem éreztem azt, hogy szorongok ahogy mindig a nap minden egyes pillanatában, próbált belülről felemészteni ez a szar . Végre, úgy vehettem levegőt, hogy az nem fáj, mégis rossz előérzet kerített hatalmába. Szóval ilyen érzés, egyedül lenni a saját gomdolataimmal anélkül, hogy egy idegesítő hang beleszólna, mostantól nem gyengíti el szándékosan a testem és a lelkem, a megfelelő pillanatra várva, hogy elnyelhessen és elpusztítson mindent.

-De mégis hova tűnt?- néztem Csontosra aki válaszként lehajtotta a fejét.- Ennek nem lesz jó vége!

Kimásztam az ágyból, szépen lassan, élveztem ahogy a puha takaró, símogatja a bőrömet, annyira szép ez a szoba, hófehér falát fekete virágok díszítik, melyeken egy egy pillangó díszeleg olyan mintha élnének. Azt hiszem ezt nevezik kifinomult eleganciának. Kíváncsi voltam a pillangókra, azt reméltem ha hozzáérek akkor elrepül valamennyi, de nem úgy történt, itt minden mű még a virágok is, mi értelme van hisz nincs is illatuk.

- 3D- s pillangó, nem igazi!- jött egy hang a háttérből. Megfordultam, ijedtemben, s egy kék szempár bámult vissza rám, rakoncátlan fekete fürtjei a szemébe lógtak, enyhén borostás volt ami kiemelte gyönyörű arccsontját és formás száját, jóképű férfi példány állt velem szemben. Zavarban voltam hisz nincs póló rajta, így szabadon vizsgálgathattam enyhén izmos mégis férfias testét, ezelőtt nem láttam ilyet, be kell valljam tetszik a látvány mégis úgy érzem, rossz dolog ilyen feltűnően bámulni ezért elfordultam.

- Sajnálom, nem akartalak zavarba hozni... gyors felveszek egy pólót és ide nézhetsz nyugodtan, nem harapok!- ránéztem, tetszett ahogy vigyorgott az arcán szexi gödröcskék jelentek meg és a szemei körül cuki ráncok rajzolódtak, olyan ismerős a hangja s ekkor bevillant.

- Te vagy az a fiú a házból, igaz?

Lassan bólintott mintha félne valamitől, biztos tőlem, ő mentett volna meg de mégis miért? Mi van ha a hang valójában nem szűnt meg hanem ez egy trükk, tudta az egészet tudta... és nemsokára lecsap és bántani fogom őt és nem tudom, uramisten nem kapok levegőt.... hátra tántorodtam, minél messzebb kell, hogy kerüljek tőle,nem akarom bántani.

- Menj ki!- üvöltöttem rá.

- Nem kell félned tőlem!- lépett egyet előre.

- Neked kell félned én tőlem, láttad, hogy mit tettem a saját szemeddel nézted végig, mégis.....- fejfájás tört rám, nem tudtam állva maradni, semmit nem értek...

Mire feleszméltem addigra az ölében ültem, ringatott mint egy kisbabát, próbált megnyugtatni.

- Miért nem félsz tőlem?- kérdeztem könnyes szemmel, mélyen az ő szemeibe nézve, gyűlölnie kellene hisz bántottam egy embert illetve őket is bántani akartam.

-Jonathan-

Mikor beléptem a szobába, láttam, hogy a pillangókat piszkálja mintha arra várna, hogy elrepüljenek, és mit ne mondjak nagyon tetszett a látvány hisz ahogy nyújtózkodott fenekének a vonala kilátszódott, tökéletes formás fenék.Sarah egyik selyemruháját adta rá, nagy nehezen rávettem, hogy segítsen ám a másik lakosztályba ment megmondta, hogy nem hajlandó itt tartózkodni mikor ez a szörny felébred.