Breathe- Hófehér lélegzet

Tisztes távolság

                                                                                     -Annelise-

Nem tudtam aludni a gardróbon pihenő könyvet bámultam, s Caleb szavai zaklattak.

" Régiség kereskedő vagyok fél éve találtam egy latin szövegű könyvet hát lefordítottam,a címe hófehér lélegzet, szerintem nálad jobb helyen van, ebből sok minden kiderül, szinte minden mozzanata illik rád de csak akkor olvasd el, ha készen állsz rá, nehéz lesz ezt felfognod"

Azóta sem voltam hajlandó hozzá nyúlni, félek tőle, de mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lehet benne.

És még valamit mondott, iskolába kell járnom ugyanoda ahova Jonathan tanul és Caleb tanít, azt mondta nem bújkálhatok örökre el kell vegyülnöm, ellenkeztem, hogy nem vagyok hajlandó emberek között élni, mikor én nem is vagyok az, meg nézzen már végig rajtam, hófehér a bőröm és tetkók tekernek körbe a hirtelen hangulatváltozás következtében, továbbra is a híd alatt akarok élni.

" De az nem élet! - förmedt rám- egyébként is valahol laknatok kell, elvégre Sarah és Jonathan sem mehet haza, nem lakhattok örökre egy szállodában,te pedig egyszer már egyedül voltál és majdnem kinyifantottad magad. Én és Jonathan is ott leszünk, nem hagyjuk, hogy bárki bántson, a bőröd miatt ne aggódj kitalálok valamit"

- Annelise fent vagy?- ébresztett fel Jonathan a gondolataimból, egy matracon aludt a franciágyam mellett.

- Igen...

Felmászott mellém, aminek zavarnia kellett volna de mégsem így történt hisz annak ellenére megtartotta a tisztes távolságot.

- Nem muszáj suliba járnod ha nem akarsz kereshetünk más megoldást....ha kell- vigyorodott el- mi is beköltözünk a híd alá lopunk egy lakókocsit.

- Miért?- néztem a szemébe- Miért segítesz nekem? Miért mentettél meg?

- Azt mondtad, hogy én mentettelek meg, hogy visszarántottalak mielőtt az az izé elnyelt volna, de nem igaz te mentettél meg engem, ha akkor nem avatkozol közbe megölt volna! S mikor elmondtad, hogy mi zajlik benned akkor összeállt a kép lehet, hogy te ezt nem vallod be magadnak de feláldoztad volna a lényedet, hogy megments két embert!

Közelebb húzódtam, hogy összeérjen a könyökünk, Jonathan ezt észrevette, s feszengve rám nézett,majd elhúzódott, indulni készült ám rám nézett s megállt.

- Fordulj meg!- parancsolta.

Kérdőn néztem rá, mire tett egy fejmozdulatot, hogy nyugi csak csináld. Megtettem, a hátam mögött az ágy lesüllyedt az egyik kezét a fejem alá tette a másikat arra használta, hogy a hasamnál fogva közelebb húzzon magához, éreztem a testéből áradó hőt.

- Egy első. -súgta a fülembe ami csiklandozó érzés volt, az egész testem reagált rá, libabőrös lettem.

-Hogy érted azt, hogy első?

Egy puszit nyomott a fejem búbjára amitől muszáj volt sóhajtanom egyet. Nem válaszolt, csöndben maradt.

- Furcsák vagytok ti emberek!

Egy halk kuncogás hagyta el a torkát, utána mély álomba szenderültem, megnyugtatott Jonathan közelsége és csodáltam, hogy képes Calebhez költözni értem csakis azért, hogy a közelembe tudhasson annak ellenére, hogy ki nem állhatja. Holnap hosszú nap lesz a suli a költözés....be vagyok szarva,