Breathe- Hófehér lélegzet

Untitled Part 31

                                                                           Jonathan

- Már megint ittál pedig semmi okod nincs rá!- förmedtem rá mérgesen.

- Jaj megszólalt a védőangyalom! Ez is itt van?

- Igen Annelise nem ez hanem Anne is itt van, több tiszteletet is mutathatnál, ha ő nem lenne akkor...

- Végre nyugtom lenne, csak te és én, mindig erről álmodoztunk nem?- azzal körém fonta a karjait és a fülembe suttogott- már nem akadályozhat meg senki! Eltaszítottam  magamtól végignéztem rajta undor söpört végig egészen a gyomromig, ennyire én sem vagyok beteg.

- Fürödj le és viselkedj!

Sarah fogcsikorgatva válaszolt.

- Miatta van ez ugye? Az a kis ócska lotyó,láttam, hogy néztél rá aznap mikor megmentett minket mintha valami két lábon járó Istennő alacsonyodott volna a Földre erre a a pokolra!- majd maga elé köpött egy nagy csulát.

- Vigyázz a szádra!

- Vagy mi lesz?

- Te is jól tudod! Nem akarlak bántani, ne csináld ezt, ma ne!

Azzal felvette azt a vészjósló vigyorát, ki akarta provokálni, hogy bántsam képes lett volna nekem ugrani csak, hogy ezt tegyem, beteges mazoista. Azzal felém lépett és a körmeit belém akarta vájni, könnyedén elugrottam az ő esetében a menekülés a legjobb támadás amíg le nem nyugszik, nem volt mi megtartsa ezért előre esett egyenesen a dohányzóasztalnak beütötte a vázába afejét az pedig ezer darbjaira hullott szét. Felült és röhögve nyalta le a vért ami a homlokáról a szájába hullott.

- Ezt már szeretem!- felállt

- Ne csináld ezt!- kértem határozottan.

- Büntess meg, büntess meg!-ordította hisztérikusan, mikor látta, hogy csak állok mereven és nem vagyok hajlandó engedelmeskedni, lassan legugolt és felvett egy cserépdarabot ami a kezébe vágott mindenhol vér..Egyenesen felém lendült ismét sikerült elugranom de ő gyorsabb volt és ismét felém vette az irányt a lábaim a földbe gyökereztek....

Minden olyan gyorsan történt Sarah keze egyenesen felém lendült nem csak meg akart sebezni hanem hidegvérrel elpusztítani, ez már nem játék komoly problémái vannak! Anne egyenesen ott termett nem láttam mikor de ott volt, megragadta Sarah támadásra készülő karját, másik kezével a hajánál húzva tartotta vissza tőlem. Addig szorította a kezét amíg nyüszítve el nem engedte az éles tárgyat. 

- Fájdalmat akarsz? Megkapod ha most azonnal nem nyugodsz meg!

- Boldogok lehetnénk ott fent!- nézett a szemeimbe.

- Adj öt percet nekünk! És akármit hallasz maradj kint!- A bejárati ajtó felé pillantott, először haboztam de Anne eltökélt arcát látva egyenesen az ajtó felé vettem az irányt ha bántani akarta volna megtehette volna eddig is. Becsuktam magam után és kétségbeesve vártam, hogy mi lesz ezek után, nem fogja bántani nyugtattam magam. Kétségbeesett kiáltások és csörömpölések zaját hallottam.

2.perc zörr, csatt,bumm, üvöltés

Te büdös kurva a te hibád, kinyírlak, mindent elvettél tőlem!

3.perc Bumm csitt csatt röccs

- Megöllek!

4. perc hisztérikus sírás

Legalább biztos vagyok benne, hogy él de ez a sírás nem bírom tovább be kell mennem lehet, hogy Anne szép lassan feldarabolja. A kibelezéstől kezdve minden kép diavetítőként zuhant a tudatomig.

Benyitottam és nem hiszek a szememnek a két verejtékben izadt nő egymás karjaiban a földön kuporogva, Sarah Anne vállán sírdogált miközben Anne kedves suttogó szavakkal nyugtatta és a haját tekergette, körülöttük minden csupa káosz de szó szerint. A kanapé a feje tetején és minden ami törhető volt nos az a padlón hevert összetörve, nem tudtam mit mondjak nem akartam megint összezavarni mindent.

Majd Sarah egy nagy sóhajjal elhúzódott és hálás és egyszerre fájdalmas mosolyt villantott rá. 

- Sajnálom! - nézett körbe azt hittem a tárgyakra értette vagy Anne- től kért bocsánatot de rajtam állapodott meg a szeme.

- Menj és fürödj le, hosszú napod volt! Mi itt rendet teszünk Jonathannal azután összedobunk egy kis kaját és mindannyian eszünk vagy ha nem kénytelen leszek titeket felzabálni- Sarah nevetett de igazán azután elindult az emeletre hallottam, hogy megnyitotta a csapot most vettem észre, hogy eddig visszatartottam a levegőmet ezért szép lassan kiengedtem,és kérdő pillantást vetettem Anne- re de ő egy vállrándítással elintézte és elkezdte szedegetni a törmelékeket követve a példáját kezdtem neki én is.