Breathe- Hófehér lélegzet

Az igazság néha fáj

                                                                                    - Annelise-

A kocsi ugrott egy nagyot a bukkanó miatt melyen áthaladtunk, akkorát ugrott a fejem, hogy rögtön felriadtam a mély álmomból nem is tudom, hogy mikor aludtam utoljára ilyen jól a körülményekhez képest. Kinyitottam a szemem körbepillantottam és csak a sűrű fákat láttam akármerre néztem.

- Jól vagy?- kérdezte Jonathan, nem néztem rá egy bólintással elintéztem.

- Mennyi erdő van mindenfelé! Szerte a nagyvilágban- mosolyogtam bár nem tudom miért.

- Köszönöm!- mondta

- Mégis mit köszönsz?! Óh ..... várjunk csak te tényleg ... kedves vagy, mi történt amíg aludtam?!- nevettem el a dolgot valahogy nem tudom kezelni a kedves dolgokat nem igazán vagyok hozzászokva , ha valaki bunkó annak beintek vagy kitöröm a nyakát de mihez kezdjek a kedvességgel, sokat álmodozom róla de éles helyzetben egészen más a helyzet.

- Hogy megmentettél nem először és az életedet kockáztattad miattam, tartozom neked!- nem nézett rám így megtudtam csodálni tökéletes orrát kicsit kiálló arccsontját mely földöntúlivá tette szépségét és gyönyörű szemeit ami kék volt mégis volt benne egy kis narancssárga rész a pupillája körül, ami néha feketén hatott és az a csodálatosan vastag és formás szája amit borosták díszítettek illetve dús enyhén hullámos, fekete haja egy kicsit belelógott a szemébe folyton azt igazgatta el a szeme elől. Igazán jóképű.... megráztam a fejem és elfordultam és a világ legnagyobb bunkója.

- Hé ... most mondtam valamit amit egyébként nem sűrűn fogsz hallani!- visszatért

- Én meg nem sűrűn foglak megmenteni, ember, oszd be!

- Hé ne csúfolódj cica, te is ember alapon működsz!

- Tényleg?- néztem rá kihívóan.- nem akarod megtudni mennyire nincs igazad!

- Amit ma leműveltél lehet, hogy nem! De ne becsülj alá engem se a képességeim határtalanok!- kaccsintott rám.

- Bunkó!- köptem vissza, mire felnevetett komolyan van nála idegesítőbb ember a világon?

- Rossz cica!- pöccenteni akart az orromra mire elhúztam a fejem.

- Komolyan haver még egy ilyen és leharapom az ujjaidat!

- Nah jó komolyra véve a szót biztos vagyok benne, hogy kívánsz, folyton összeszorítod a combod!

- Komolyra véve a szót pofán váglak! Ha te lennél az utolsó ember a földön akkor se nyúlnék hozzád! Te a mozgó nyulat is megdugod!

- Múltkor nem tiltakoztál a csókjaim elől!

- Múltkor elveszett voltam mert nem emlékeztem semmire de annak már vége!

- Egy nap könyörögni fogsz értem!- de fel tud ingerelni nem elég, hogy szavakkal hergel de még ez a tenyérnemászó mosolya is ingerel, esküszöm megölöm.

- Mint a nevelőanyád?- vigyorogtam vissza. Bingó most elkaptam ezt az egoista majmot.

A vigyor gyorsan lehervadt az arcomról mert Jonathan arca vörössé vált a dühtől és egy izom folyamatosan mozgott az arcán le föl le föl..... basszus!

Azzal lefékezett az út szélére mint egy félőrült és kiszállt a kocsiból majd felrántotta az én ajtómat is kirángatva engem... komolyan még egy ilyen erőszakos megnyilvánulás és megmutatom neki milyen is az igazi brutalitás. Egyenlőre csak kirántottam a karomat a kezei közül és vigyelmeztetően meredtem rá más megijedt volna ő azonban csak provokálóan közelebb hajolt.

- Honnan a fenéből veszel ilyen marhaságokat?

- Nem marhaság- léptem egyet hátrébb- egy akkor nem akadnál ki ilyen szinten, ha látnád az arcodat a pirosseggű pávián egy óriási seggnek nézne olyan piros a dühtől, kettő mint már említettem néha sikerül az emberek gondolataiban olvasni és mikor a háznál a nevelőapád próbált titeket megöllni nos anyud szinte lökte a fejembe az emlékeket! Nem nagyon kellett kotorásznom és nem is akartam fúj...- ráncoltam a homlokomat miközben lestem, hogy Jonathan mindjárt felrobban a dühtől túltengve, nem igazán zavartattam magam.- Nem sok mindent tudok az emberi kapcsolatokról de ez már szinte beteges, hisz ők nevelnek vagy mi???!- fintorogtam.

- Nem tudsz te semmit!- lépett közelebb.

- Annyit tudok, hogy te Jonathan nem vagy normális! És ne is ringasd magad reményekbe fűtve álomba esténként, hogy nekem valaha is közöm lesz hozzád, ahogy kiderítettem mi történt a nevelőapáddal, minden kapcsolatot megszakítok veled!-

Azzal elfordultam és visszaszálltam az autóba majd utánam Jonathan is.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem kicsit higadtabban.

- Még 20 percre vagyunk, a gps szerint!

Caleb még erre is gondolt beírta a címet a gps- be a gondolatra összeszorult a szívem, nekem mindig aberáltakhoz kell kötődnöm. 

A francba, hogy ebbe a kocsiban nincs semmi amivel elterelhetném a figyelmemet.. A következő percben Jonathan csapott a kormányra. 

- A francba, hogy ebben a kocsiban nincs zene!

Elmosolyodtam és bámultam ki az ablakon továbbra is a rohanó fákat fürkészve.

- Egyébként sem kell megköszönödd!- dörmögtem kicsit megenyhülve- elvégre te is megmentettél a haláltól azon az éjjelen!

Biztos vagyok benne, hogy hallotta csak nem akart válaszolni, hűségesen vezetett tovább, csendben, sértődötten,  a gondolatra, hogy ennyire megbántottam.... óh ne, túl sokat vagyok velük én is kezdek emberként gondolkodni, pedig azt kiírtották belőlem teljesen.