Breathe- Hófehér lélegzet

Összekapcsolódás

                                                                      - Jonathan-

Hangokra lettem figyelmes ami kintről jött, Anne órákra eltünt miután közelebb kerültünk egymáshoz, hogy is lehettem ekkora seggfej rámászok azután szó nélkül ott hagyom, ráadásul ismertetem vele, hogy sok lánmyal voltam ekkora seggarc még én sem lehetek. Bűntudat söpört végig rajtam azután megráztam a fejem, hogy a francba van ilyen kurva nagy hatással rám ez a nőszemély, nem engedhetek senkit sem a közelembe, hogy a francba is tehetném amikor minden négyzetcentiméterem el van cseszve egy kibaszott beteg állat vagyok és ezen senki nem váétoztathat!

Bevágódott az ajtó.

- Akkor sem hagyhagytjuk itt! Az a szar valahogy kijött belőlem! Az apja pedig akit mellesleg szétmarcangoltam feltámadt a halálból! Biztos vagyok benne, hogy a kettőnek van köze egymáshoz!- Anne teljesen kikelt önmagából.- Nem hagyom magára! Pont most!

- Mi a franc folyik itt?!- száltam be a szájkaratéba.

Mindketten felém bámultak egy pillanatra majd ismét egymással néztek farka szemet.

- Akkor sem maradhatunk itt, tudja, hogy itt vagyunk....az az árny az erdőben! Mégis, hogy a fenébe történhetett az, hogy csoda folytán kimászott belőled?! 

Anne elharapta a száját, érzelmek árasztották el hatalmas szemeit, úgy éreztem közbe kell lépnem.

- Ne merészelj így beszélni vele!- léptem Anne elé, hogy eltakarjam ez elől az őrjöngő őrült elől. 

- Ki vagy te a személyes testőr?! Eredj hátrébb te kis taknyos!

-Mi a franc? - Annelise a hátam mögött rogyott össze úgy nézte a pincébe vezető ajtót.- Ez, ez nem lehet....- szemeibe kétségbeesés költözött. Zihált és vibráltak a tetoválásai.- Az iskola...- nyelt egy nagyot- Ez a hely... Ez, hogy lehet? Ezt én nem.... ez lehetetlen.

Én mégúgy sem értettem.

- Hány év telt el? Mióta én....

- 158 Anne 158 kemény év.- válaszolta Caleb.

- Ez lehetetlen....

Majd pislantottam egyet és már kint is volt az ajtón.

Tanácstalanul Calebbel egymásra néztünk.

- Majd én utána megyek! - vágtam rá rögtön, egy kar állított meg erőszakosan.

- Maradj a helyeden Casanova! - forrt bennem a düh és hátrarántottam.

- Csak, hogy tisztázzuk nem rád van most a legnagyobb szüksége valamivel nagyon felkúrtad idegileg és nem hiszem, hogy az undorító látványod most megnyugtatná! 

Rámvicsorított.

- Mikor is jön haza a családod szerintem nem igazán akarják megtudni, hogy egy fiatal lánykát vígasztalsz?!- elégedett arcot vágtam hisz telibetaláltam ez az ő gyengepontja a családja, nem egyszer csalta már meg a feleségét nagy nehezen bocsátott meg neki 1 hónap szünet után most jönnek haza először.

Azzal hátat fordítottam neki és elindultam a kijárat felé. 

- Ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, megbánod! Megértetted?!

Elégedett vigyor ült ki az arcomra és folytattam az utamat Anne felé. Nem messze a háztól ott ült a padon és sötét tekintettel bámult az erdő felé mintha várna valakit. Mikor meghallotta, hogy közeledem megrázkódott, majd mikor látta, hogy csak én vagyok megkönnyebülve engedte le a vállát.

- Kit vártál olyan feszülten? - kérdeztem. Nem válaszolt hanem tovább meredt az erdő felé.

- Helyet foglalhatok melletted?

Egy vállrándítással válaszolt, tényleg ennyire hidegen hagyom?

- Jól van akkor csak üljünk itt csöndben....

- Elmennél innen irritálsz!- mordult rám.

- Bent nem úgy vettem észre, mint akit annyira irritálok....- felé nyúltam

Nem engedte, hogy hozzáérjek, rám ugrott, próbált megütni közben távolabb kerülni tőlem  mint aki retteg az érintésemtől , a földön hevertünk és lenyomtam olyan erősen, hogy meg sem bírt moccanni, csodálkoztam a hirtelen jött erőmtől. Amikor hozzáértem csupasz bőréhez látomásaim keletkeztek, mindent láttam ami vele történt, a pincét azt, hogy beráncigálták abba pincébe ami Caleb házába van és... és... megerőszakolják őt aki alig több mint egy tíz éves kislányt. Majd eladják, körömtépés, altatás, bőrvésés és az a szörny amit belé költöztettek éreztem a kibírhatatlan szenvedését, a magányt illetve, magamat az ő szemébe mikor először meglátott a szívünk egyszerre dobbant egy nagyot és ekkor sikerült visszacsöppennem a valóvilágba szinte leugrodtam róla minél messzebb akartam kerülni tőle, hogy ismét tisztán tudjak gondolkodni.