Breathe- Hófehér lélegzet

Magyarázat majdnem mindenre

                                                                         - Annelise-

Kivágtam az ajtót és egyenesen Caleb felé vettem az irányt aki nyugtalanul tördelte a kezét a kanapé szélén ülve.

- Magyarázatot kérek!- észrevettem, hogy Jonathan is hűségesen lohol a hátam mögött.

- Először is üljetek le!

- Ne parancsolgass, már rég nem vagy a kiképzőm- olyan közel mentem hozzá amilyen közel csak bírtam és megragadtam a nyakát.- Nem érdekel mit tettél annak érdekében, hogy most itt vagyok, megöllek ha nem mondasz el mindent! Több rosszat tettél ellenem mint jót....- összébb szorítottam a nyaka körül a kezem.

- Jesszus Annelise!- taszigált Jonathan- Hagyd már szóhoz jutni!

Elengedtem, Caleb köhögve támasztotta a falat nah jó lehet, hogy egy kicsit túlzás volt, hisz nem tudott kiegyenesedni annyira kapkodott levegő után, hogy jobban lenyugodjak vettem egy mély levegőt, elszámoltam tízig, sajnálatos módon csak háromig sikerült, és leültem a szemközti fotelba.

- Oké szóval...? - néztem rá türelmetlenül.

- A kiképzésed nem igazán sikerült, először durván bántunk veled......

- Bántál Caleb, bántál velem, ne beszélj többes számban!

Nem foglalkozott a megjegyzésemmel, folytatta csak ezúttal nem szépített.

- Azután gyengéden próbálkoztam,  de azt nem engedted, senkit az égvilágon senkit nem engedtél a közeledbe- mosolyra húzódott a szám, nem tud róla de élveztem minden egyes próbálkozását annak érdekében, hogy elcsábítson, milyen gyengéd volt, mégis egy utolsó szarházi annyira átlátszó volt az egész helyzet mit miért tesz, mégis ez volt az egyetlen kedves hazugság ami által illúziókba ringathattam magam.- egyre több volt a kitörésed, nem tudtad visszatartani a benned lakozó gonoszt. Nem engedhettem, hogy bántsanak lefagyasztottunk úgy benned tarthattuk.eltelt 155 év és az életfunkcióid lassultak. A gonosz pedig mint ahogyan te is tudod ha meghalsz akkor egyszerűen elhagyja a tested.

Nem valójában ezt nem tudtam mikor végezni akartam magammal úgy gondoltam azzal megoldok mindent, ha ezt tudtam volna nem vetemedtem volna ilyen őrültségre vagy nem is tudom akkor teljesen elgyöngített, kétségbe voltam esve, gyenge voltam feladtam volna az életemet csak azért mert nem tudtam legyőzni a nehézségeket ezért szégyellem is magam de nagyon.

- Szóval, találtak egy másik alanyt aki utánad jött volna ha a te kísérleted nem sikerült volna, ő azonban megszökött még mielőtt beteljesült aminek be kellett.

Emlékszem mikor valaki kétségbeesve tört be a laborba azt üvöltve, hogy az egyik alany megszökött.

- Azóta se találtuk soha nem került elő viszont valaki ügyködik a hátam mögött és az a sejtésem, hogy ő lehet. A minap viszont rábukkantam valami különösre és az a sejtésem, hogy ő lehet az.

- Az lehetetlen egy ember nem élhet 158 évet túl és az is lehetetlen, hogy te is élsz és virulsz!

- Megfertőztél!

- Tessék?

- Védekezni próbáltál, megharaptál és hát most itt vagyok.

- Hogy kerültem az erdőbe?

- Rájött valaki arra, hogy én nos túl idős vagyok pedig jó pár évig titokban tudtam tartani, tudták, hogy megfertőztél, megfejtették az örök fiatalság kulcsát. Mivel a te tested már kezdett az összeomlás szélén állni ki akarták vonni belőled ezt az anyagot, megöltek volna ezt nem engedhettem, ellenkeztem. Majd kiszabadítottalak és nem messze innen az erdő mélyére vittelek.

- Miért éppen oda miért nem messzebb?

- Mert átkutatták érted az egész világot de arra sose gondoltak volna, hogy az orruk előtt hagylak! Biztonságba akartalak tudni! Elvettem az emlékeidet csak az emberektől való félelmeidet hagytam meg, így tudtam, hogy nem merészkedsz a közelükbe.

- Mégis, hogy a fenébe gondoltad, hogy nincs semmi bajom? Honnan tudhattad volna, hogy minden rendben zajlik egyedül a semmi kellős  közepén?

- Miatta!- ezúttal Caleb felé bökött.

Nem értettem miről beszél ezért csak ráztam a fejem afféle mi a fene folyik itt módon. Kész összeesküvés elmélet alakult ki körülöttem.

- Mi a franc nekem mi a fene közöm van ehhez az egészhez?- Jonathan dühösnek tűnt.