Breathe- Hófehér lélegzet

Átváltozás

- Annelise-

Elaltattak nem tudhattam mit művelnek velem a laborban,  tudat alatt ébren voltam de mivel a múltbéli önmagamnak nem volt nyitva a szeme ezért nem láthattam semmit, minden akaratommal azért küzdöttem, hogy kitörjek a testemből és végignézhessem azt amit nem tudok, hogyan csináltak belőlem egy szörnyeteget.

Óriási fájdalomlöket rázta meg a testem, minden akaraterőmre szükségem volt ahhoz, hogy ne roppanjak össze.

NE FELEDD EZ NEM A VALÓSÁG- Suttogtam magamnak, kirázott a hideg olyan megkönnyebbülés símogatta a testem, kiszabadultam  a rabságból, olyan voltam akár egy szellem, én tudtam, hogy ott vagyok érzékeltem mindent de ők akik éppen nagy előkészületek közepette vannak, nem tudhatták és nem  is érzékelhették, hogy ott vagyok, beleszuszogok a képükbe, egyenest a szemükbe nézek közben bosszút esküdök minden egyes cselekedetükért amit most csinálnak egy törékeny és ártatlan gyermeki lénnyel, aki nem tehet arról, hogy egyedül maradt ebben a mocskos világban, akinek voltak álmai annak ellenére, hogy töredrésznyi esélye volt érvényesülni és túlélni az életet, senkinek nincs joga ahhoz, hogy eldöntse ki élhet és ki nem, szabad akarata ellenére. Mindenki szabadnak születik és ez egy velünk született tulajdonság amit nem vehet el senki. 

A bőrömet szabdalták, körkörös alakzatokat és furcsa jeleket véstek egy hegyes műszerrel,a tetoválásomat meg kell fejtenem biztos vagyok benne, hogy van jelentősége. Nem éreztem a fájdalmat biztos az altatás miatt, a másik testem sem érezhette. Majd mikor végeztek a bőröm vésésével letörölgették a vért és egy adott pontban pontosabban a nyakamba, egy fekete anyagot fecskendeztek belém, amitől megrázkódott az ágyon fekvő kis Anne, leszíjazták, éreztem a nyomást a testemben de nem foglalkoztam vele, elnyomta a düh a fájdalmamat, egy könnycsepp gördült végig az arcomon odamentem a testemhez, fölé hajoltam megtöröltem a szemét és egy csókot nyomtam a homlokára majd a füléhez hajoltam: 

- Együtt mindent kibírunk, nyugodj meg kicsi Anne! hátrahőköltem mert meglepődtem, mosolyra húzódott a szája és csak annyit mondott: - Tudom!

Végignéztem, ahogy hófehérré válik a bőröm, és ahogy az undorító hegeket befestette a fekete anyag szépen a fejemtől egyenesen a lábamig csurgott és befedte egész lényemet. Mély melankóliába borultam mert tudtam, hogy már sose leszek a régi Anne, annak az életnek vége szakadt mikor bekerültem ide, pontosabban eladtak. 

Odament a nő a testemhez és megsímogatta az arcomat majd megfordult és azt mondta a társainak szinte elkábulva.

- Túlélte! A második fázist késleltetni kellene hagy regenelálódjon a teste!

- Minden másodperc számít! Hozzák a szellemet! Ha ezt túlélte a teste akkor a következő lépést is nagy valószínűséggel kibírja!- förmedt rá a férfi.

-  Hozzá kell szoknia a testének az új formációhoz! Elvégre...

- Nem érdekelnek a tudományos magyarázataid, hozd a szörnyet beleépítjük a testébe csak úgy falni fogja a kicsikét!

A nő védelmi állást vett fel és a két kezével kitárulkozva jelezte azt, hogy csak a testén át tehetik meg a következő lépést, kihívó szemmel bámulta a bűntársát.

- Ezt nem engedhetem, egyre több lelket szív magába a képünkbe röhög az a dög ahelyett, hogy gyengítenénk erősítjük! Szívja el az ő lelkét is csak azért mert te túl makacs vagy ahhoz, hogy megértsd kell egy kis idő a leány megerősödéséhez!?

- Hmm... nagyon sajnálom!- közelebb ment hozzá és egy csókot lehelt az ajkára, miután végzett azzal nem túl érzelmes csókkal, a nő száját egy fájdalmas nyögés hagyta el, majd összerogyott, vér borított mindent. Megölte....Nem hagyta, hogy lezuhanjon, lesegítette a földre- Gondolkozz el, hogy ezt miért kaptad!

- A nagy főnök ezért bosszút fog állni! ezek voltak az utolsó szavai majd egy fájdalmas hörgéssel eltávozott az élők sorából. Mielőtt meghalt volna kezével lerántotta a műtéti maszkját a férfinak, háttal állt nekem, majd felállt és szép lassan megfordult, Caleb volt az, úgy éreztem nem kapok levegőt, mintha kitépték volna a szívemet. 

Lerogytam a földre kezdtem beletörődni a dolgokba úgy éreztem halványulok és kezdek beleolvadni a múltba. Majd egy kezet éreztem a vállamon, leült elém és megsímogatta az arcom. Saját magammal néztem szembe, hátrafordultam és csak azt láttam már nem műtős szobában vagyunk hanem egy sötét helyiségben csak mi ketten.

- Annelise, emlékezz vissza, koncentrálj, ő nem rossz ember ne érezd azt, hogy téged mindenki átver, Calebet mi változtattuk meg! 

Előjött még egy Annelise a gonosz Anne.

- Tönkretette az életedet, láthattad te is! Nem bízhatsz senkiben!

Egy képzeletbeli sarokba húzodtam előlük.

- Anne- mondta a jóságos énem- próbálj emlékezni, megérintette egy ujjal a homlokom! Tisztítsd ki a lelked és most az egyszer nyitsd ki a szíved!

- Maradj itt velem Anne félek!- egy kislány kuporgott a sötétben, nem bírtam ki, hogy ne rohanjak oda hozzá egykori önmagamra emlékeztetett egy tehetetlen, kitaszított kislány aki nem tehet semmit a világ ellen az ellen, hogy megszületett és az élete kész szenvedés, aki nem tudhatta, hogy elragadják és akarata ellenére beleültetnek valami gonoszat. Símogattam, vígasztaltam.

EZ NEM A VALÓSÁG ANNE SOSE FELEDD- egy sötét árny suttogta a fülembe. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam a kislány egyenesen a szemembe nézett, nagyon rémisztő látvány volt álmaimban nem találkoztam még ilyen hátborzongató jelenséggel, szemét beborította a feketeség és olyan mereven és gonoszan bámult, hogy megfagyott bennem a vér.

- Maradj velem Anne!- hangja cseppet sem volt olyan bájos és segélykérő mint először inkább parancsoló és birtokló.

- Nem maradhatok!- hátrébb léptem pár lépést

- Itt nem szenvedsz többet, maradj velem!- kúszott felém négykézláb amitől kirázott a hideg. Nem láttam mégis éreztem a tapintását magamon, mindenütt mintha ezer pók mászna rajtam közben folyamatosan azt suttogta, hogy maradjak vele majd egy hangból ezer suttogás keletkezett, viszhangzott minden.

- Neeeem!- ordítottam majd levágtam magam a földre, emlékezni akarok emlékezni minden jóra és rosszra egyaránt de leginkább a jó pillanatokra a szívem mélyén éreztem, hogy nem csak rossz van a világon mindig is éreztem, hogy jó dolgok is történtek velem nem csak rosszak, csupán az volt a baj, hogy mindig a rossz kerített hatalmába és a jót elzártam a lelkem legmélyebb bugyrába.

Zuhanni kezdtem és emlékképek özönlöttek felém, főleg Calebről. A szám mosolyra húzodott és először éreztem, hogy a szeretet melengeti a szívemet.