Breathe- Hófehér lélegzet

Eszméletvesztés

                                                                      -Annelise-

Futottam, ahogy csak a lábam bírta, alig kaptam levegőt, nem értem, hogy történhetett ez az egész, össze vagyok zavarodva, nem akartam senkit bántani csak ennivaló szerzés céljából voltam ott, a kerítésnél kukucskáltam mikor észrevettem, hogy az a fiú beoson a házba, vissza akartam fordulni hisz nem érintkezhetek emberekkel, de rossz előérzetem támadt ami a szívemig hatolt, nem akartam elmenni, vártam egy kicsit. Csönd, még mindig semmi... furcsa. Benéztem az ablakon, az ember a képet nézte hosszan, elgyötört tekintettel ami belevésődött a lelkembe, szóval ők is éreznek belső fájdalmakat?  Érdekes... s egyszerre megváltozott az arcvonása, gyűlölet árnyéka szállta meg a szívét, igen ez már tipikus emberi viselkedés. Háttal állt nekem , valamit felemelt s felment a következő szobába, az emeletre. Elmehettem volna de nem tettem, a fal mentén valamilyen igen erős növény volt felfuttatva , felmásztam rá szerencsére kibírta a súlyomat, az ablakpárkányba kapaszkodtam, gugoló helyzetben tartottam magam, benéztem miután elhelyezkedtem kényelmesen, s akkor megláttam az elém tárulkozó jelenetet, egész testemet elöntötte a düh és az adrenalin, csak az járt a fejemben, hogy bántani fogja, cselekedni akartam de azt éreztem mintha nem én irányítottam volna a testemet, gyilkos harag uralkodott rajtam, az ablakon keresztül beugrottam s mint egy külső szemlélő néztem végig amit a puszta kezem csinált, széttépte...megöltem. Megálltam egy pillanatra, nem a fáradságtól, hanem a felismerés miatt, újra végignéztem magamon, a vér belepte testem , megtörtént ez nem csupán egy rémálom.

EGY EMBER MOCSKA FED BE TÉGED- ordította a belső hang.

Majd félbeszakította az idegesítő képzelődésemet egy csattanás, nem vettem észre a sokk hatásától, hogy az út közepén állok s  egy kocsi hihetetlen gyorsasággal száguld felém, csak annyit észleltem, hogy dudál s eszeveszetten próbált kikerülni de nem sikerült neki mert már repültem is vagy négy métert, a legközelebbi fa fogta fel  a zuhanásomat. Iszonyatosan fájt, mégis próbáltam felkelni nem sok sikerrel,  akkorát csapódott a fejem, hogy minden kezdett elhomályosodni. Egy férfi fölém hajolt láttam a ruháján a rendőrség feliratot, az arcvonását, mindent, fiatal volt.

- Atya Úr Isten! - ez volt az egyetlen szava, felemelt és betett a kocsiba nem tudtam ellenkezni. Az utolsó kép ami megmaradt, hogy a járműben fekszem, végül elvesztettem az eszméletemet.

-