Breathe- Hófehér lélegzet

Visszaszámlálás

 -Ki vagy te - kérdezte egykori önmagam a beszéd csak úgy viszhangzott bennem mire kitisztult egy tökéletes mondat amit megértettem -nagy nehezen -belefájdult a fejem.

Hallottam, hogy járkált, nem inkább csoszogott körbe és körbe, félelmetesen lassan mint egy vad aki körbekerítí az áldozatát, játszadozik vele mielőtt végleg lecsap. Majd elhallgatott nem tudom merre lehetett, előttem a hátam mögött esetleg mellettem? Csak a fogaim vacogását lehetett hallani, a félelem a gerincemig  hatolt nem tudom mi a rosszabb a gondolat, hogy talán meghalok vagy a kérdés, hogy hogyan. Ott volt előttem , maszkot viselt egyenesen a képembe bámult, kisimított egy tincset izadt és koszos homlokomból, két ujja közé fogta és beleszagolt mélyen és hangosan beszívta az illatom mint valami drogot, mikor elengedte lenézett a kezemre és egyesével megtapogatta az ujjaim közben számolt. Undorodtam az érintésétől ezért ökölbe szorítottam a kezem, nem akartam, hogy tapogasson nem akartam itt lenni.

Rosszalóan rázta a fejét.

- Hidd el ez nekem jobban fog fájni mint neked drágám; kár érted hisz milyen fiatal vagy- megint a hajammal játszott. Megrántottam a fejem, hogy hagyjon, kihívóan néztem a szemeibe majd az undor olyannyira eluralkodott rajtam, hogy leköptem. Természetesen ezt nem hagyta annyiban hisz úgy arcon vágott, hogy a szám felhasadt, a félelem miatt ez a fájdalom meg se kottyant , a testem hisztérikus nevetést kapott amivel az elkeseredettséget próbálta leplezni és a végtől való félelmet nem akartam, hogy ez a rohadék azon élvezkedjen, hogy én szenvedek.

- Élvezni fogom, ha  túléled a megpróbáltatásokat , küzdeni fogok, hogy én legyek a kiképződ! Világ megmentői .... addig nem bánom amíg kellően megfizetnek a munkámért! 

- Nah számoljunk- lefogta a kezem és elővett egy hatalmas csipesz szerű izét, nem tetszett ez nekem ezért próbáltam összezárni a kezem de ő túl erős volt hozzám képest.- Ne ficánkolj édesem, minél hamarabb túl esel rajta annál jobb!

Becsípte a körmöm alig kaptam levegőt, reszkettem mint egy idegbeteg tudtam mit akart és a szívem összeszorult a rettegéstől, bárcsak meghalnék.

Rántott egy nagyot a beteg állat kirántotta a körmöm és eldobta a fájdalom hatására úgy megfeszítettem a testem, hogy a kötél felsértette, legszívesebben lerágnám a végtagjaimat csak, hogy kiszabadulhassak innen.

- Egy, egy katica, számolj velem, Annelise! vihogott.- Ugye nem olyan vészes jöhet a következő ez még csak az ízelítő volt ezután jön a többi!

Nem kaptam levegőt, nem tudtam reagálni egyszerűen csak azt akartam, hogy vége legyen, a fejem élettelenül jobbra balra mozgattam, könnycseppek csorogtak a számba élveztem a sós ízt próbáltam elterelni a gondolataimat a fájdalomról.

Majd a csipesz már a következő körmömnél volt.

- Kérlek ne, ne....! Elég volt- hüppögtem- Inkább meghalok kérlek ne!

-  Kettő- lerántotta- kettő katica!

- Áááááááááááááááá- üvöltöttem mint egy őrült- elég te beteg állat. Hagyd abba bármit megteszek csak hagyd abba. - a hangom elvékonyodott- csak hagyd abba, kérlek, kérlek kérlek.....

- Három- még egy rántás- négy- még egy. 

Próbálj elájulni, Annelise, ne harcolj, ájulj el- suttogtam a múltamnak, úgy éreztem én is mindjárt belehalok ennyi szenvedést már nem bírok. Még egy hiányzó köröm és bumm elöntött a sötétség

NE FELEDD EZ NEM A VALÓSÁG- suttogásomat egy elégedett sóhaj váltotta fel, elájult már nem éreztünk semmit csak a megkönnyebülést és a reményt, hogy talán már soha  nem nyitjuk ki a szemünket, majd megráztam magam, nem törődhetek bele a történésekbe vagy elnyel a múlt.