Breathe- Hófehér lélegzet

Első nap a suliban avagy bizarr találkozás egy intim testrésszel

                                                                                        Annelise

Úton voltunk a suli felé reszketett az egész testem de nem foglalkoztam vele, össze kell, hogy szedjem magam, szorongtam már eleget, ha kell szétszedem az egész épületet ha nem tetszik.

A parkolóban voltunk.

- Először az igazgatóiba megyünk kérvényezem, hogy végleg felvegyenek de személyesen is találkozni szeretnének veled.

- Miért érzem azt, hogy a vesztembe rohanok?- néztem magam elé.

- Nah, gyere ide!- s átölelt amitől elpirultam- Nyugi csak a látszat, elvégre rokon vagy.- súgta a fülembe dörmögő hangon.

Megköszörültem a torkom s elhúzódtam.

- Készen állsz csajszi?

- Muszáj válaszolnom?- grimaszoltam.

- Annelise Vorren vagy oks? A többi jön magától hidd el!

A bejárat felé tartottunk, mindenki megbámult s úgy néztek rám mint egyfajta idegenre, mintha én nem is lehetnék a világon, elhaladtunk egy lánycsapat mellett akiknek az élén egy szőke csajjal ő volt a legjobban öltözött mind közül rózsaszín ruha volt rajta s ugyanolyan színű magassarkú körömcipő, hirtelen szarul éreztem magam az én kopott farmeromban s elnyűtt szürke pulóveremben ami óriási volt rám hisz Jonathan adta. Undorodva néztek rám.

- Nyugi beszerzünk pár cuccot- nem voltam képes megszólalni egyszerűen kiszáradt a szám, nem mertem több emberre nézni, nem akartam több ,, Jeszus atya ez meg mi a fasz" tekintetet kivenni az emberek szeméből. Lehajtott fejjel baktattam tovább, a hajam szerencsére eltakarta arcom nagy részét ezáltal próbáltam láthatatlanná válni.

- Jó reggelt lányok ennél rövidebb szoknya nem volt?- kérdezte tőlük ezzel jelezte nekik, jobban teszitek ha nem kötekedtek. Csamcsogva odébb álltak továbbra is engem nézve.

Muszáj volt mosolyognom, ezt nektek kicicomázott szukák, hirtelen nagyon magabiztos lettem, Caleb ezt észrevette szóval neki se volt már olyan feszült az arckifejezése. Rendes tőle, hogy ennyire aggódik értem.

Az igazgatóiban minden rendben ment, a művészeti osztályba kerültem van félévem felzárkózni amiben Jonathan a legkiemelkedőbb tanuló fog segíteni az első órára csak annyira kell bemennem amíg Caleb bemutat a leendő osztályfőnökömnek és osztálytársaimnak utána Jonathan el lesz kérve és ő mutatja meg az iskola legfontosabb részeit, egész nap hozzám lesz kötve. Nagyon kedvesek voltak velem és kijelentették ha bármi bajom lenne forduljak csak hozzájuk, bármiben.

Benyitottunk az osztályterembe. Minden tekintet rám szegeződött nem mondom el mégegyszer, hogy nagyjából milyen reakciót váltottam ki belőlük de ezegyszer kihívóan álltam, nem hagyom, hogy gyengének lásson bárki. Ez vagyok én igen nézzetek!

- Ő itt Annelise Vorren, az unokatestvérem , a szülei aggódva és kicsit habozva engedték meg, hogy ide járjon a mi kis híres iskolánkba, hisz élete nagy részét kórházban töltötte ritka betegsége miatt!- hihetetlen milyen magabiztos.

- És Uram!- nyújtotta fel a kezét az egyik fiú- Fertőző?

Harsogó nevetés ölelte körbe az osztálytermet. Ránéztem amit észrevett mire feltűnően végignyalta a száját amitől kirázott a hideg, féreg emberi lény.

- Csönd legyen, Bryen!- csitította az osztályfőnök. Majd felém fordult- Remélem jól fogod érezni magad itt nálunk s nem okozunk csalódást a szüleidnek! Én leszek a magyar, művészettörténet, rajz tanárod -Sután megrázta a kezem.