Breathe- Hófehér lélegzet

Caleb családja

                                                                -Annelise-

Egy kopogás zavarta meg a magyarázatot, hogy mégis mi a fene közöm van Jonathanhoz. Caleb zavartan rázta a fejét, és az óráját nézte, minden önvédelmi ösztönöm az egekbe szökött a bőröm csak úgy vibrált nem tudom ki az a idegen aki ránk vár az ajtó túloldalán.

- Vendéget vársz?- kérdeztem gyanakvóan Calebet.

Gyerekhangot hallottam az ajtó mögül, ezt már végképp nem értettem, homlok ráncolva bámultam az ajtót kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek azok.

- Vegyél vissza Anne, tüntesd el a jeleket magadról, bemutatok neked valakiket.

Vettem egy mély levegőt, próbáltam kontrollban tartani az erőmet. Caleb ajtót nyitott és egy gyerek rohant egyenesen a karjai közé nevetve, hogy apu, apu! Szóval családja van, hogy is ne lehetne hiszen sok idő telt el senki sem lehet egyedül ilyen sokáig csak én hirtelen elöntött a féltékenység, hogy ahelyett, hogy mellettem állt volna egy új életnek szentelte magát. Nem haragudhatok érte hisz mellettem nem élhetett volna átlagosan mindig veszélyben lett volna. Kettős érzelmek gyúltak bennem csalódott is voltam viszont örültem is a boldogságának.

- Szia édes remélem nem bánod, hogy hamarabb jöttünk, meg akartunk lepni?!- omlott a karjaiba, majd zavartan ránk nézett , Caleb ezt észrevette, így hát felénk fordult és elkezdte a bemutatást. Néztem ahogy Caleb átfonta a derekát nagyon szeretheti. 

-Anne, Caleb ő itt a feleségem Marianne, Marienne a két legkedvesebb tanítványom.- mosolygott ránk, olyan természetesen hazudik, hogy az már fáj. Erőltetett mosollyal közelebb léptem és kezet ráztam vele.

- Nagyon örülök, hogy személyesen megismerhetem a kedvenc tanárom, családját!- majd a kislányra néztem és rámosolyogtam ekkor már nem kellett azt a mosolyt erőltetnem hisz káprázatosan szép kislánya van- Bájos kislány, hogy hívják?

-Katy, Katy vagyok.-mosolygott- Olyan furi vagy miért ilyen fehér a bőröd?

- Katy nem illik..-kezdte a szenbeszédet az apja.

-Semmi baj.-lehajoltam és megsimogattam a kis arcát.- Ritka betegség ezért ilyen fehér a bőröm.- A kislány megsimogatta a kezem majd ezt mondta mosolyogva:

-Nagyon szép olyan vagy mint egy hókirálynő én isilyen szép  szép lenni anya.

Most először igazán nevettem és próbáltam visszaszorítani egy könnycseppet, tényleg nagyon helyes kislány.

- Jól van drágám, most szerintem hagyjuk apát megzavartunk egy beszélgetést- mosolygott ránk majd kihívóan Calebre nézett és azt mondta- Ágyba dugom Katyt majd jössz, édesem!

Annyira szép ez a nő, hatalmas kisugárzása van,holofekete haja gyönyörű kék szeme és magas karcsú alakjával nem lehetett versenyezni. Égetett a levegő, ahogy egymásba fonódott a tekintetük, hogy le kellett sütnöm a fejem. Majd Jonathan enyhítette ezt a kínos csendet.

-Nagyon örülök, hogy megismerhettem, nem tartjuk fel sokáig a tanár urat!

- Szintúgy, ajánlom is.- nevetett majd eltűnt, elindultak a másik házhoz a szívem egy darabkáját magukkal víve.