Breathe- Hófehér lélegzet

A ház

                                                                                      -Jonathan-

A szívem a torkomban dobog, alig kapok levegőt ez életem legveszélyesebb s talán leghülyébb húzása amit most teszek, nah jó biztos a leghülyébb ötlet ami eszembe juthatna valaha. Átmásztam a kaput s bukfencezve érkeztem a bokorba, kilestem a bozót mögül és kíváncsian vártam milyen látvány tárul elém, és amit sejtettem hála az égnek , sötétség borítja a házat, ami jó jel ezek szerint mindenki alszik, monoton dolognak gondoltam míg itt laktam, legkésőbb tizenegykor lámpaoltás, de most örülök ennek a faszságnak. Indulás előtt vettem egy mély lélegzetet s megszorongattam a zsebembe lévő levelet, ami a legnagyobb vigaszom mióta az a rohadék elzavart. Kiegyenesedtem, ami nem volt jó döntés mert reszkettek a lábaim, indulás előtt megvártam míg egy izzadtságcsepp végigcsúszik a homlokomon amiről Sarah simogató érintése jutott az eszembe, gyors megráztam a fejem s elhessegettem a gondolatot.

- Szedd össze magad!- utasítottam reszkető végtagjaimat. Felemeltem a fejem, hogy farkas szemet nézzek a házzal- Most bemegyek, add meg magad!

Lassú léptekkel közeledtem, minél óvatosabbnak kell lennem, ha most nem juttatom el a levelet Sarah titkos rejtekébe soha nem lesz esélye, hogy megszökjön velem, ekkor elém tárulkozott egy kép mikor egymást néztük a padlón heverve, véresre összeverve. Azt hittük vége, látszott a megkönnyebbülés az arcunkon, ám ismét elkezdett rúgni, egyikünket a másikunk után, amelyikünket éppen érte a lába, így jár az aki ellenkezik, durvább büntetést kap, mikor elájultam a fájdalomtól azt hittem meghaltam, végtelen idill szállta meg a testemet, de sajnos hamar véget ért mert felébredtem és még mindig a földön feküdtünk, a szarházi már rég elment dolgozni, Sarah hamarabb ébren volt mint én, de nem tudott mozdulni a fájdalomtól, csupán megfogta a kezem s azt suttogta:

- Minden rendben!- próbált mosolyt erőltetni magára s akkor láttam meg ezalatt az erős nő álarca alatt a valódi keserűséget.

Ismét megráztam magam, hogy észhez térjek ekkor kitisztult a világ,hogy hol vagyok az idegeim az egekbe szöktek, egyik kezemmel a kilincset markoltam a másikkal a kulcsot illesztettem a zárba.

-Most vagy soha!

Utolsó, mély lélegzet, a zár kattanása, egy lépés s talán a vég.....