Beteljesülő álmok ~1D

Ötödik fejezet

Javítatlan:

Ő van az újság címlapján is. Mindenhol ott van. A fejemben, a laptopomban, az újságokban, reklámtáblákon, a tv-ben, és a szívemben is. Napok óta csak sírok. Sírok azon, hogy ez lett a mindössze egy hetes kapcsolatunkból; sírok azon, hogy elvesztettem. De legfőképpen azon sírok, hogy megismertem azt a tökéletes pofáját, és képes voltam beleszeretni.

Napok óta nem kommunikálok senkivel se, csak felszínesen. Anne-nek fel se veszem a telefont, azt se tudom mi van vele. Azt várom, hogy Niall keressen. Hogy kiderüljön, ez az egész csak félreértés és nincs semmi komoly, mindent folytathatunk ott, ahol abbahagytuk. De legalább annyit mondana, hogy sajnálja. Csak keressen...
Á, elegem van!!!
-Miranda! Bejöhetek?- hallottam egércincogást az ajtóból.
-Minek?
-Nemár. Lassan egy hete nem beszéltünk. Kérlek..
-Gyere, Anne- sóhajtottam fel.
Benyitott, de amint meglátott, elkerekedtek a szemei:
-Mi ez a szemétdomb?!!- kerülgette a földön hagyott elhasznált zsepiket, az összegyűrt lapokat, amiken levelet próbáltam írni Niall-nek, és a könyveket- És mégis mi a baj?- rohant oda hozzám, majd szorosan megölelt, amitől újból elkezdtek patakzani a könnyeim- Mesélj el mindent!- helyezkedett el törökülésben mellettem.
Kifújtam magam, és részletesen elmondtam neki mindent. A kapcsolatunk elejétől a legutolsó percekig.
-Sa... Sajnálom- hajtotta le a fejét.
-Én is.
-Figyelj. Beszéljek erről Harryvel? Hogy mégis mi van vele?- csillantak fel a szemei.
-Hát. Nem tudom. Talán. De izé...- és akkor bevillant.
Anne még tuti nem tudja, hogy kik is ők valójában. És most elmondtam neki. Elmondtam, hogy Niall híres. Remélem nem szűri ki ebből, hogy valószínűleg Harry is.
-Miranda. Tudom- mosolygott rám szomorúan- tudom, hogy Harry is a One Direction tagja. Elmondta.
-Hogyan? Mesélj el mindent!!!- ripakodtam rá izgatottan- De most! Azonnal!! Anne!
-Jó, okés- és belekezdett.
***
Anne szemszöge:
Miután igent mondtam neki, leültünk egy sziklára, mert azt mondta, hogy most mesélnie kell. Mert ezeket az "apró" tényeket muszáj elmondania. A hideg szél néha belesüvített az arcomba, és a hajamat lebegtette, de most meg sem éreztem. Mert fogta a kezem, és így hatalmas melegség járta át a testem.
-Kérlek, ne ordítsd le a fejem, és ne rohanj el egyből, mikor megtudod, hogy ki is vagyok valójában. Csak... Hallgass végig. Utána eldöntheted, mit csinálsz- fúrta tekintetét az enyémbe, majd megszorította a kezem.
Bólintottam, ő pedig belekezdett:
-2010-ben kezdődött minden. Az X-factorban. Előtte teljesen átlagos életet éltem, talán még lúzernek is tartottak kicsit, mert nehezen ismerkedtem. Aztán... 2010-ben mikor bekerültem az X-factorba, összeraktak 4 másik sráccal, hogy ezentúl dolgozzunk együtt. Nevet adtunk a bandának, amit én találtam ki. One Direction...- óvatosan rámpillantott- Túljutottunk a mentorházon, és bekerültünk a döntőbe. Végül 3.-ak lettünk. Az X-factor után fél évünk volt leérettségizni, és kezdődött a munka. Megjelent egy csomó videóklippünk, segítettünk dalt írni, amit fel is énekeltünk, majd elkezdődtek a koncertezések. Egyre több interjú, egyre több rajongó. Végül a csúcsra jutottunk. Manapság már mindenki ismer minket, és nagyon jó érzés volt, hogy ti nem. Mindig szerettem volna járni egy átlagos emberrel, aki nem tudja ki vagyok. Néha már túl sok a hírnév, túl sok az őrült rajongó. Ha meglátnának veled, akkor megkeseríteném az életed. Az a sok cikk, a pletykák. Nem akartalak kitenni ennek. De annyira belédzúgtam első látásra, hogy egy hétnél tovább nem bírtam. Most itt vagyunk, találkoztunk, és csak jobban szeretlek. Ezek után is akarsz még engem?- nézett szomorúan a szemeimbe.
-Persze, hogy akarlak- mosolyogtam rá, mire megkönnyebbült, és megakart csókolni.
Már csak centikre volt tőlem, de abban a pillanatban lefagyott a mosoly az arcomról.
-Viszont... A szüleim...- temettem a tenyerembe az arcom- ők utálni fognak.
-Miért?- ölelt át kedvesen, de éreztem, hogy izmai megfeszülnek.
-Utálják a híres és gazdag embereket. Féltenek tőlük. És... Tuti megtiltják- Harry csak hallgatott, cipője orrát bámulta- De tudod mit? Nem érdekel! Megoldjuk együtt. És majd egyszer úgy is megbékélnek.
***