Beteljesülő álmok ~1D

+Harry szemszöge

Javítatlan:

A Picadilly Circusnál törtünk át az embertömegen takarva az arcunkat, mivel az a hülye Paul minket küldött el Niallel rendezni a dolgokat. Ő haladt elől, én pedig mögötte, de az a szerencsétlen elgázolt egy szőke csajt, ezért meg kellett, hogy álljak. Mondjuk, ha nem álltam volna meg, akkor nem vettem volna észre azt a gyönyörű, gesztenyebarna hajú lányt, aki megilletődve figyelte a szőkét, majd tekintete rám tévedt. Azonnal elmosolyodtam, valami fura érzés kerített hatalmába, ami úgy körülbelül ösztönszerűen jött, nem az agyam irányította. Felhúztam szemöldököm, mire a szépség szélesen elmosolyodott, közben bizonytalanul tartotta a szemkontaktust velem. Csak, hogy ez az állat Niall már megint megzavart:

-... Hey Harry, figyelj már!- Rúgott bele a sípcsontomba erősen.

-Mi az Nájölke?- fordultam meg, aztán észrevettem a szőkésbarna hajú lányt, és elkezdtem bemutatkozni- Szia. Harry S..

Nem fejezhettem be a mondatot, mert Niall valamiért közbevágott:

-Lewis- mondta- már bemutattalak Mirandának.

-Szóval Miranda. És ő ki?- Néztem mosolyogva a szépséges lányra, mivel a nevét azért mindenképpen megakartam tudni, ha mást már nem is lehet.

De Ő csak némán bámult engem, talán észre sem vette, hogy kérdeztem valamit. Végül Miranda szólalt meg:

-Ő Anne Parker.

Milyen csodálatos név egy ilyen gyönyörű lányhoz, mint ő. Úgy van Harry, gondolj még ilyen nyálas baromságokat, persze.

-Egyszer összefuthatnánk még- vakarta a tarkóját Niall- De most rettentően sietnünk kell.

Én is kiszúrtam, hogy egyre több ember bámul meg, és egyre közelebb merészkednek, úgyhogy ideje volt elhúzni a csíkot, és most már tényleg bemenni abba az irodába. Gyorsan még megadtuk egymásnak a telefonszámainkat, és próbáltunk észrevétlenül menni. De nekem folyton eszembe jutott ez a Lewis.

-Miért mutattál be Lewisként?- böktem bele az oldalába fenyegető hangnemben beszélve.

-Nagyon reménykedtem abban, hogy nem vagy ennyire hülye- csóválta a fejét- Szerintem te is kihasználnád azt, ha valaki nem ismer.

És leesett. Ez a két lány nem futott sikítozva utánunk, nem tudták, hogy kik vagyunk, úgy viselkedtek velünk, mint más átlagos emberekkel. Ami jó, mert végre valakiket ismerhetek úgy, hogy nem csak kiakarnak használni.

-De miért pont Lewis?- mordultam fel ismét.

-Az már csak az élvezet- vont vállat röhögve. Ha ha ha, ez tényleg hatalmas poén.

-Nájölke, szeretsz szívatni másokat? Visszatért a gyerek éned?- tettettem úgy, mintha gondolkodnék- Ja, nem. Az sosem ment el. Te kis pisis. Ha ha ha!

-Hát Harry- veregette meg a hátam- Volt kitől tanulnom- vetett felém egy széles mosolyt, majd belökte az iroda ajtaját.

***

Teltek a napok, a koncertek, a sok-sok interjú, tehát teljesen lekötött a munka. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondoltam Anne-re, de egyszerűen nem volt időm beszélni vele. Jó, igazából néha-néha egy ici-pici lett volna, de akkor meg mikor elővettem a telóm, rémülten visszacsúsztattam a zsebembe, mert megijedtem, hogy mégis mit fogok mondani, hogy lenne az egész beszélgetés. Hiszen még csak egyszer futottunk össze, körülbelül 5 percre. Így volt ez ma is, mikor egy interjú után összegyűltünk a bandaházban.