Javítatlan:
A hűsítő szellő jóleső érzést nyújtott a tűző napon sétálva. A nyár közeledtével fokozatosan melegedett London, így már egy piros, combközépig érő szoknyában, és vékony tornacipőben sétáltam Sophia mellett a bandaházba menet, akiről már eltűnt az az eleinte mutatott határozottság.
-És mi van ha már túllépett rajtam?- kérdezte meg vagy már ezredszerre.
-Nyugodj meg. Pár napja még egyáltalán nem volt túl rajtad- nyugtattam meg vagy már ezredszerre.
Befordultunk az utolsó sarkon is, és szemünk elé tárult a garázsok sora, közöttük pedig kiemelkedett a hatalmas, újszerű épület. Körülbelül olyan látvány, mint régen a sok szalmatetős parasztház között a kastély, a vár. Jó, igazából csak az én szemem elé tárult, mert a mellettem sétáló lány a koszos betont bámulta, mintha az olyan hű de érdekes lenne.
-Mi a baj?- kérdeztem félve.
Sophia óvatosan felnézett. Egy kicsit elidőzött a tájon, némán, de végül megszólalt:
-Semmi. Csak furcsa újra itt lenni- vont vállat- Liam érkezése előtt kellene odaérnünk, úgyhogy gyere- indult meg gyorsabban.
-Nem lesz semmi baj- mondtam egészen halkan a bandaház kerítése mellett sétálva, de mondatom talán meg sem hallotta. És talán inkább magamat bizonygattam. Mert azt a hű de jó tervemet, már nem igazán tartottam hű de jónak.
Beírtam a számkódot, az elktromos kapu pedig halk rezgéssel kinyílt előttünk. Fellifteztünk a második szintre, ahol Niallt találtuk. Éppen a konyhában ügyködött valamin. Őt beavattam, tudta, hogy jövünk, mégis meghökkent egy kicsit a mellettem ácsorgó Sophia látványától.
-Régen láttalak- adott két puszit az arcára, amit a nő viszonzott- Azóta Liam mindennapjai unalmasak. De nagyon.
-Oh- szaladt ki Soph száján, de mást nem igazán tudott kinyögni.
Barátom egy gyors csókkal üdvözölt, aztán leültünk a pulthoz. Természetesen nem eszeltem ki valami hű de bonyolult tervet. Egyszerűen csak idejövünk, és mikor Liam belép, és meglátja Sophiát teljesen meglepődik. Ez tökéletesen így történt, de még sem úgy, ahogy elterveztem. Sőt...
A lift érkezőket jelzett, mi pedig mindannyian odanéztünk ütemesen, egyszerre, várva a belépőt. Még rápillantottam a mellettem ülőre, aki megigazította hosszú, barna haját. Éreztem, hogy remeg, ezért gyorsan küldtem felé egy bíztató pillantást.
Először Louist pillantottam meg, aki üdvözölt mindannyiunkat. Utána belépett Liam, én pedig kezdtem volna megkönnyebbülni. Kezdtem volna... De kihallottam a liftből egy förtelmesen nyávogó, ismerős hangot. Megráztam a fejem, és elhittem, hogy csak a képzeletem játsza ezt velem. De Niallre pillantottam, aki rosszat sejtetően csóválta a fejét. Innentől pedig minden egy lassított felvételnek tűnt. Liam arca, ahogy tágra nyílt szemekkel bámulja Sophiát, lemerevedve, mint egy szobor. A liftből kilépő, bocsánat, inkább kitipegő halványszőke, hosszú hajú lány, a párizsi Eiffel-torony magasságú tűsarkújában. Donna. Sophiara néztem, aki meglepve, csalódottan üldögélt mellettem, de nem szólt semmit. Kissé ideges lettem, és sajnos ezt nem tudtam leplezni. Azonnal felpattantam, az idióta Donna elé lépve. Mutató ujjal beleböktem a mellkasába:
-Te meg mi a frászt keresel itt? He?!- rivalltam rá, de ő csak elröhögte magát.
-Drágám! Pont annyi keresnivalóm van itt, mint neked- villantotta rám nagyképű, 'én nyertem' mosolyát, amit már úgy ismertem, hogy... Igen.
-Na, te kis liba, velem aztán így nem beszélsz!- emeltem meg a hangom, és már a kezemet is emeltem, csak hogy valaki visszatartott. Niall hátulról lefogott- Engedj el!- de nem engedett, helyette megfordult velem Liam és Sophia felé, akik még mindig meredten bámulták egymást.
Végül Liam szólalt meg:
-Te mit keresel itt?- szólt a helyzethez képest eléggé határozott hangon.
Ám Sophiát sem kellett félteni:
-Nyugodj meg, nem téged- állt fel, és hátradobta barna haját a vállán- Elég furcsa az ízlésed- bökött a meghökkent Donnára- Nem gondoltam volna, hogy kurvákkal kezdesz utánam, de mint láthatjuk, nem találsz nálam jobbat- indult el határozottan, majd megállt Liam előtt, aki leesett állal bámulta- ezt azért kapod, mert egy rohadt nagy tapintatlan bunkó vagy- emelte fel a kezét, ami pár másodperc múlva nagyot csattant az exbarátja arcán. Aztán egy angyali mosoly kíséretében karon ragadott, és kivonszolt maga után a házból.
-Azta- nyögtem ki, mikor a mélygarázsba értünk- Nagyon jó voltál!
De ő nem válaszolt. Egyből elveszett a határozott lány, mintha csak egy vékony álarc lett volna, ami elszállt a széllel, és helyette csak egy törékeny, sebzett lánnyal néztem szembe. Leült a földre, és két kezébe temette az arcát. Rázkódott a válla. Sírt. Lekuporodtam mellé, a sötétséget bámulva. Nem tudtam mit kezdhetnék most, mert bevallom, engem is összezavart a látvány. Vagyis inkább Donna.
-Sajnálom- nyögtem ki, és szorosan átöleltem- Ha nem rángatlak ide, nem történt volna az, ami történt.
Felnézett rám könnyáztatott arccal, szétkenődött sminkkel, és halványan elmosolyodott:
-Ne sajnáld. Köszönöm, hogy elhoztál- szedte össze magát annyira, hogy már tudott beszélni.
-Miért?
-Azért- kezdte- Mert így már nem töröm magam rajta, és biztosan tudok továbblépni. Na meg. Jól esett az a pofon. Már egy ideje tartogattam- mosolyodott el keserűen.
A lift kinyílt mellettünk, és Niall lépett ki rajta.
-Hazaviszlek- vetette oda Sophiának, majd rámpillantott- és téged is. Nem akarom, hogy nekiess annak a rondaságnak- csóválta meg a fejét, nekem pedig muszáj volt ezen felnevetnem. Mert mint érzékelhető, ő sincs oda Donnáért, sőt... Na, nem fokozom inkább.
Felsegítettük az exbarátnőt a hideg földről, majd elindultunk a kocsival.
-Majd hívj, vagy írj ha bármi van- öleltem meg szorosan, és visszaszálltam Niall mellé az anyósülésre- Maradsz nálunk?
-Persze. Be kéne lépnünk a facebookodba. Közösen.
-De nem azt mondtad, hogy oda már... Hogy oda már sosem léphetek be?
-Te nem. De én igen- mosolyodott el.
Az út további része csendesebben telt. Nem volt kínos, csupán csak mindketten a gondolatainkba merülve ültünk. A rádióból halk zene szólt, és mikor a 1D egyik számára váltott, az én agyamban megfogalmazódott egy új terv. A zene megihletett.
And if you like midnight driving with the windows down
És ha szeretsz éjszaka lehúzott ablakokkal kocsikázni
And if you like going places we can't even pronounce
És ha szeretsz olyan helyekre menni, amiket még kimondani sem tudunk
If you like to do whatever you've been dreaming about
Ha szeretnéd valóra váltani amiről valaha is álmodoztál
Baby, you're perfect.
Bébi, tökéletes vagy.
YOU ARE READING
Beteljesülő álmok ~1D
Fanfiction"Megtapasztaltuk, hogy az életet élni kell, nem pedig megálmodni. Mert ha előre eltervezünk mindent, megálmodjuk a tökéletes jövőnket, csak az-nagy valószínűséggel- mégsem úgy alakul, akkor jönnek a pofára esések. Amik igazán tudnak fájni. Sokáig, s...
