Beteljesülő álmok ~1D

Huszadik fejezet

Javítatlan:

A szobámban ültünk, a laptopom fölé görnyedve. Megnyitottuk a Facebookomat, de lehet, hogy nem kellett volna. Az ablak tetején lévő fülben a kis számok már kiakadtak mind az ismerősnek jelöléseknél, mind az üzeneteknél, mind az értesítéseknél. Niallt csak az utóbbi kettő érdekelte, azon belül is az előbbi, ezért megnyitotta a privát üzeneteimet. Volt ott mindenféle, de tényleg. Gratulációk, érdeklődések, panaszkodások, flegma beszólások, egészen poénos kis megnyilvánulások, irigykedő üzenetek, és természetesen az utálkozás, és a fenyegetőzés sem maradhatott ki.

-Eléggé oszlik az arány- döntötte oldalra Niall a fejét, miközben váltott két üzenet között- Ezt nézd!

Elolvastam azt a pár sort, amik, ha nem javítunk rajta semmit, akkor így néztek ki:

"Szia cicam tuddod nekem nagyonn bejosz miert azt a gazdag parasztot valasztotad? Sokal job ajanlat vok hivj ha teccem. (TOM H HIVNI FOKSZ)"

-Ez komoly?- bámultam rá a barátomra, aki elröhögte magát- Nem tudja mi az a vessző, hogyan kell elválasztani egy mondatot, mi az ékezet, és úgy néz ki, hogy beragadt neki a Caps Lock a billentyűzetén egy kis időre. Sőt, még magával a helyesírással is meggyűlik a baja. Pfff- csaptam le egyből a laptop fedelét- Mikor mész haza?

-Nem bírod a társaságom?- tettetett csalódottságot- Akkor megyek is.

-Nem úgy értettem... Tudod- húztam magamhoz, majd a szájára nyomtam rúzsozott ajkam.

-Tudom- harapta be a száját, mikor elváltunk egymástól egy kis időre. De aztán újra meg újra visszataláltunk egymáshoz, és úgy éreztem, nem tudom őt elengedni magamtól. Most nem.

Az ölében ültem, egyik kezemmel a gyönyörű, szőke haját piszkáltam, másikkal pedig a nyakát öleltem. Ő a derekamnál fogott a jobbjával, balját pedig a fenekemhez nyomta, majd mikor erősen belekaptam az ajkába, felmordult:

-Most állíts le, mert később nem fogsz tudni- szólt rekedtesen, de úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Lehúztam róla a pólóját, és hanyatt döntöttem az ágyon, immár a nyakát csókolgatva. Haladtam a testén egyre lejjebb és lejjebb, mindenhova apró puszikat hintve. Erre ő hangosan felnyögött, és felém kerekedett, átvéve az irányítást. Sikerült levennünk közös erővel a pólómat, de amint lekerült, én már a nadrágjával ügyködtem. Mélyen a szemembe nézett azokkal a gyönyörű íriszeivel- Biztosan akarod?- kérdezte.

-Igen- mondtam magabiztosan, mire ő még inkább beindult, és kicsivel később magunkra rántotta a takarómat.

***

-Nem tudom- mondtam körülbelül ötvenedjére.

-De mi történt vele?- kérdezte Harry körülbelül ötvenedjére.

-Az Isten szerelmére! Mondom, hogy nem tudom- emeltem meg a hangom, és földhöz vágtam a kezemben tartott könyvet- Nem tudom, miért lett ilyen fekete ruhába öltözött agyhalott, nem tudom miért bunkózott velem hirtelen, és azt sem, hogy miért furcsa veled is mostanában. Tényleg nem.

-Jó, de...

-Csak semmi de! Elegem van!

A bandaház próbatermében ültünk hárman. Harry, Niall, és én. Harry hívott minket ide, és igen, mint látni lehetett, Anne miatt.
-Kitaláltam valamit- szólt felcsillanó szemmel.

-Ha te "kitalálsz"- mutatott idézőjeleket Niall a levegőben- valamit, annak soha nem lesz jó vége.

-Hülye- lökte meg a göndör- Ez most tényleg jó lesz.