Végjátszma (Befejezett)

Extra fejezet (Kezdet: Dante szemszög)

Sziasztok! 

Dante szemszög, ahogy azt már a fejezet cím is elárulta. Méghozzá a Kezdet című fejezet egy részlete. :D  

Nem túl hosszú és nem is a legizgalmasabb, de remélem tetszeni fog. :D

- Rohadt ribanc! - szitkozódtam, ahogy arrébb rúgtam az üres hátizsákot. Komolyan mondom, ilyen nincs! Beletúrtam a másik táskába és az is üres volt. Picsába! Kirabolt. A tarkómra szorítottam a kezeimet és vettem egy nagy levegőt. És most mi legyen? - gondoltam, ahogy körbe néztem. Szükségem lesz kajára és valami fegyverre is. A fegyvert megoldom. Ide fele jövet láttam egy zombit, aki fennakadt egy kerítésen és szép kis Taurus lógott az oldalán. Neki már úgysincs rá szüksége. Beletúrtam a nadrágom zsebébe és megkönnyebbülten tapintottam ki a bőrtokot. A hülye liba legalább a késemet nem lopta el. A hátamra dobtam az üres táskát és elindultam.

Miután megszereztem a fegyvert tovább mentem, hogy szerezzek valami cuccot. Ahogy előrefelé haladtam, léptek zajára lettem figyelmes. Gyorsan az egyik autó mögé kuporodtam. A mellettem lévő épület mögül hamarosan egy lány trappolt elő.

Kis töpszli volt, nem lehetett magasabb százhatvan centinél. A kezében egy winchestre puskát szorongatott. Nagyon furcsán tartott, szóval rögtön tudtam, hogy nem ért hozzá. A haja olyan volt akár egy szénaboglya, az arca koszfoltos. A hátizsákján látszott, hogy valamivel megtöltötte. Ahogy ránéztem az első gondolatom az volt, hogy áldozat.

Ördögi mosoly kúszott az ajkaimra. Szorosan a kocsi oldalához préselődtem és úgy figyeltem, ahogy elhalad mellettem. Megszerzem a holmiját – döntöttem el. Kegyetlen világban élünk. Bocsi, édesem. Rosszkor voltál rossz helyen.

Lopakodó üzemmódba kapcsoltam és úgy követtem őt. A lány egészen szemfüles volt. Állandóan a fejét kapkodta, néha még hátra is tekingetett. Nagyon kellett figyelnem, hogy észrevétlen maradjak. Már csak a megfelelő alkalomra vártam. A lány néha-néha megtorpant és megrángatta a kocsik ajtaját vagy a nyitva lévőkbe bekukucskált.

Azt el kellett ismernem, hogy gondolkodni azt tud.

Minél tovább követtem, egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ő mégsem az a tipikus áldozat. Egészen egy iskoláig mentünk. Hunyorogva néztem ahogy besétál. Jobban megnézve az épületet rájöttem, hogy már jártam itt. Az egyik csaj, akivel egy ideig kavartam ide járt. Nagyjából ismeretem az épületet. Úgy döntöttem, hogy én a másik bejáraton megyek be. Így könnyebben megtudom őt lepni.

Gyorsan megkerültem az épületet. Az ajtó természetesen zárva volt. De egy zárt ajtó nem volt akadály. Előkaptam a késemet és kicsit megbirizgáltam a zárat, mire aprót kattant és megadta magát.

Ahogy beléptem a sötét folyosóra a kezembe vettem a pisztolyomat. Oldalazó léptekkel haladtam, távol maradva az ajtóktól.

- Hol vagy édesem? - suttogtam. A legvalószínűbb választás az ebédlőnek tűnt. Nem voltam benne biztos, hogy merre találom. Amikor itt jártam csak a hátsóajtót és szertárat látogattuk. Igazán vad kiscsaj volt az a lány, akivel találkozgattam. Hacsak eszembe jutott a szája máris jobb kedvem támadt.

Na! Elég Dante! Ilyenkor ne gondolj a szexre! Áh, hülyeség! A szexre mindig érdemes gondolni. A saját kis poénomon vigyorogva lépkedtem tovább.

Egy apró kis fémes csilingelésre kaptam fel a fejem. A hang irányába indultam. Benéztem a kétszárnyú ajtó kicsiny ablakán. Ott állt a lány. Háttal nekem és kezét az előtte lévő ajtó kilincse felett tartotta.

Berontottam a helyiségbe és rá szegeztem a fegyverem. Rögtön felém pördült és viszonozta a tettemet.

Megdöbbentett, hogy mennyi elszántságot látok a szemében. Ezen kívül az is látszott, hogy nem egy buta picsával állok szemben. Intelligencia sugárzott minden egyes mozdulatából. Az arca kissé kipirult és kapkodta a levegőt.