Bízz Bennem!

8. fejezet

Dórián újra megfogta a kezemet és pillantásával fogva tartott. Nagy levegőt vettem. Kihúztam a kezemet meleg kezei alól.

- Figyelj! - kezdtem nagyon komolyan. - Én egy használt nő vagyok. A nagybátyám szexuális segédeszköznek használt gyerekkoromban....

Kint volt! Kimondtam! Még magam számára is új volt. Sosem mondtam ki szavak formájában, sosem elmélkedtem a dologról. Ha próbált a múlt kis emlékkockákban befurakodni az elmémbe, én azonnal visszatoltam a hátsó zugba. De Dóriánnak el kellett mondanom. Feszültem figyeltem. Most fog undorral elfordulni tőlem, és többet esze ágában sem lesz megfogni a kezemet. Egy ilyen használt nő olyan, mint a leprás...

Dórián tekintete előbb haragos, majd komor, végül gyengéd és együtt érző volt. Az asztalon kezem után kutatott, de azok az ölemben ökölbe fordulva pihentek. 

- Nagyon sajnálom, Györgyi! - mondta megindultan. 

Még mindig feszülten vártam, hogy a szavak eljussanak a tudatáig, felfogja, mi ez, és úgy reagáljon rá, ahogy elvárom: undorral. Ám Dórián továbbra is gyengéden nézett rám és ő is várt. Rám.

- Nem érted, hogy mit mondtam? - förmedtem rá. 

- De értem, hogy mit mondtál - válaszolta halkan.

- Akkor? - néztem rá dühösen.

- Mit akkor? - értetlenkedett ő.

- Érted már, miért nem kellek senkinek? Meg vagyok bélyegezve! Leprás vagyok! Szerinted kinek kellene egy leprás? - szemeimben könnyek gyűltek, de lenyeltem a sírást.

- Nekem kellene... - mondta csendesen.

Úgy éreztem, arcul vágtak. Pislogtam. 

- Erről akartam veled beszélni.... Tudtam, hogy van valami veled. Figyeltelek Petivel akkor, amikor nem vetted észre és Petit is kifaggattam arról, hogyan bánsz vele. Annyira más vagy vele, mint velem! Vele fesztelen vagy, sokat nevetsz, viccelődsz. Teljesen laza vagy. Szerintem a valódi önmagad vagy. Amikor én megjelenek, idegessé válsz, merev vagy, ökölben vannak a kezeid. Mintha támadástól tartaná....Mintha attól tartanál, hogy bántani foglak. - Szavai teljesen megdöbbentettek. Nem gondoltam, hogy bármit észrevett volna. Azt hittem, totál normálisan viselkedek, és nem árulok el semmit. Aztán folytatta: - Nézd, nem kertelek, nem kenyerem a kertelés. Üzletember vagyok. Györgyi - mondta egy nagy levegővétel kíséretében, és mélyen a szemembe nézett: - nekem nagyon tetszel....Mi lenne, ha...ha...járnánk? Ha a barátnőm lennél? 

Azt hittem, hogy ez egy álom, amelyből pár pillanat múlva fel fogok ébredni. Nem lehet, hogy ezt mondja! 

Csak kapkodtam a levegőt, mert hang nem jött ki a torkomon. 

- Elment az eszed? - kérdeztem megbotránkozva, mikor megtaláltam a saját hangomat. - Te nem fogod fel, mit mondasz!

- De, teljesen tisztában vagyok vele - mondta határozottan.

- Hol van a csapda? - kérdeztem gyanakodva. - Ez valami vicc, és a végén egy jót nevetsz?

- Nem! - rázta meg a fejét határozottan. - Úgy ismersz te engem, mint aki ilyen? 

Láttam, hogy megbántottam. Tényleg nem ilyen volt. De én nem hittem el, hogy komolyan gondolja.

- Dórián, 13 évvel idősebb vagy, mint én! Én egy hülye gyerek vagyok hozzád képest! Beégnél velem! Abban a körben, amiben te mozogsz, én nem illek bele! Kinevetnének téged, hogy egy ilyen barátnőd van! - próbáltam meggyőzni hevesen.