Bízz Bennem!

13. fejezet

Egyelőre nem ismételtük meg az ottalvásomat, pedig Dórián nagyon akarta. Akárhányszor hazavitt esténként, mindig megpróbált meggyőzni arról, hogy forduljunk vissza az autóval. Az egyik felem beleegyezett volna, a másik viszont nagyon erősen tiltakozott. Tisztában voltam azzal, hogy Dórián érett férfi, és túl nagy kísértést jelentettem a számára. Vágytam én is rá, az érintésére, arra, hogy eggyé váljunk, de az agyam mindig letiltott. Úgy gondoltam az a legjobb és legbiztonságosabb mindkettőnknek, ha még maradunk a régiben: reggel megyek, este jövök. 

Négy nap múlva azonban át kellett gondolnom újra a dolgot, amikor Dóriánt egyre kimerültebben és nagyobb karikákkal a szeme alatt láttam. 

- Dórián, nem alszol jól? Elég vacakul nézel ki - jegyeztem meg, amikor reggel elbúcsúzott tőlünk. Az ajtóban álltunk, éppen kikísértem.

- Valóban nem alszok jól azóta, amióta nem vagy mellettem éjszaka - vallotta be, miközben átölelte a derekamat és megcsókolt. - Rettentően hiányzol...

Válasza kényelmetlenül érintett. Nem beszéltünk tovább a dologról. Ő elment dolgozni, én pedig visszamentem Petihez. Ám egész nap ezen járt az agyam, alig tudtam Petire figyelni. Őrlődtem és viaskodtam magamban. 

Alig oldódott meg valami az életemben, mindig új nehézséggel találtam szemben magam. Örültem, hogy Peti azonnal elfogadta, hogy Dóriánnal együtt vagyunk. Nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, egyszerűen természetesnek vette. Nem tudom, hogy azért-e, mert az édesanyjának már volt kapcsolata, és megszokta. Számomra eleinte kényelmetlen volt, amikor Dórián Peti előtt megcsókolt. Elhúzódtam ilyenkor. Ám Dórián nem hagyta magát, visszahúzott magához és akkor is megcsókolt. Esténként együtt vacsoráztunk és még egy kicsit beültünk Petivel mesét nézni, mielőtt lefeküdt volna. Ilyenkor szeretett kettőnk közé bújni és hagyta, hadd cirógassam. Nem volt könnyű később felállni és azt kérni Dóriántól, hogy vigyen haza...

Stresszeltem attól, hogy Dóriánnal akartam maradni, de azért is, mert nem. Úgy éreztem, ketté szakadok. Ám, amikor Dóriánt egyre rosszabb passzban láttam, megadtam magam. Akkor este, amikor Petit lefektettük aludni, és Dórián már nyúlt a slusszkulcsért, hogy haza vigyen, nagy levegőt vettem és mielőtt meggondolhattam volna magam, gyorsan elhadartam a már előre begyakorolt és kiagyalt mondatomat.

- Dórián, inkább veled maradnék. 

Ő rám nézett, elmosolyodott és azonnal letette a kulcsot. Magához húzott és csókolózni kezdtünk. 

- Kicsim - sóhajtotta két csók között. - Végre!

Hiába mondtam ki a szívem vágyát, az agyam azonnal munkába lendült: érveket hozott fel, hogy miért lenne jobb haza mennem és figyelmeztetett, hogy mi vár rám, ha nem engedelmeskedem. Nem tudtam Dórián karjaiba lazítani. Az agyam mindig megmérgezte az érzelmeimet. Gyűlöltem magam, hogy gondolkodni tudtam. Szerettem volna elmémet kikapcsolni, de az megállíthatatlanul dolgozott. 

- Györgyi, próbálj lazítani... - simogatta a hátamat nyugtatólag Dórián. - Bízz bennem!

Megfogta ökölbe fordult kezeimet, és masszírozni kezdte, miközben halkan duruzsolt a fülembe.

- Kicsim, mi lenne, ha együtt fürödnénk... - hangja tétovázást árult el. Várta negatív reakciómat. - Szerintem jót tenne mindkettőnknek.

Irtóztam még csak a gondolatától is, hogy valaki megláthatja a szemérmemet... Azt a részt, amit egyszer már kizsákmányoltak. Rémület ült ki a szemeimbe. 

- Szerintem nem jó ötlet - mondtam bizonytalanul. Két énem volt: az egyik akarta, biztatott, a másik hevesen tiltakozott.  Próbáltam tréfával elütni a dolgot: - Ki fogsz menekülni a világból, ha meglátod, milyen béna vagyok meztelen. 

- Kicsim, te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam - bizonygatta becéző szavakkal Dórián. - És ne feledd, egyszer már levetkőztél előttem. 

- Jó, de utána azonnal be is bújtam az ágyba - mondtam félig mosolyogva. 

- Most pedig azonnal bebújhatsz a jó meleg habokba, mert egy kellemes fürdőt készítek magunknak. Ha az megnyugtat, teleöntöm habfürdővel - győzködött. 

Gyorsan igent bólintottam és kizártam a másik felemet. Dórián azonnal a fürdőszobájába ment, és elkészítette a vizet. Aggódva mentem utána. Alig tudtam gátlásaimat legyűrni. Tétovázásomat látva elkezdett előttem vetkőzni. Újra előbukkant szőrős mellkasa és az az izgató csík a hasán, ami lefutott egészen a... Szememet elkaptam és éreztem, piros az arcom. Dórián az boxer alsójától is megszabadult. Láthattam volna, hová fut az a csík... Szerettem volna látni, vágytam rá, de...féltem, féltem attól a valamitől, amit úgy hívnak: férfiasság. 

Dórián meztelenül lépett hozzám és állam alá nyúlva kényszerített, hogy ránézzek. Tekintetünk egymásba fonódott. Abban a pillanatban elernyedtem és szinte én hajoltam hozzá, hogy csókolózhassunk. Kis idő után Dórián gyengéden eltolt magától és rekedt hangon utasított: - Most te jössz! Vedd le a ruháidat!

Belelépett a kádba és szembe ült le velem. A fürdőszoba megtelt párával és a habfürdő érzéki illatával. Dórián rám szegezte a szemeit. Nagyon zavarban voltam. Nagy levegőt vettem és elkezdtem vetkőzni. Minden egyes levett ruhadarab után vártam, hogy Dórián mondd valami sértőt, vagy kinevet. De újra és újra meggyőzött, hogy ő tényleg nem olyan. Rásandítottam és perzselő tekintetével találkoztam.

Annyira nehéz volt elhinni, hogy szépnek lát és kíván. Én már rég meggyőztem magamat, hogy ronda vagyok, egy használt semmi, és soha nem lesz senki, aki mást fog állítani. A csapdát kerestem. Nem tudtam elhinni, nincs sehol semmi átverés, hanem az, ahogy Dórián viselkedik, az az igazság. 

A bugyim levétele után, gyorsan a kádhoz mentem és belemerültem a habokba. Dórián közelebb jött és simogatni kezdett. Érzékien megcsókolt, közben keze csupasz melleimet cirógatta. Ölemet elöntött a vágy. Az én kezeim is elindultak felfedező útra. Élveztem Dóriánt megérintetni, hátán, hasán végigsimítani. Odapréseltem magam hozzá és hevesen viszonoztam a csókját. Ezen felbátorodott és ujjai már a fenekemen szántottak végig. Hasam neki nyomódott kemény péniszének. Agyamat annyira elöntötte a vágy, hogy kibújt belőlem az a másik én. Szinte reszketettem ettől az intim érzéstől. Szeretkezni akartam vele. Azt akartam, hogy magáévá tegyen. Felkínáltam magam neki. Gyengéden belemart a fenekembe, aztán zihálva kibontakozott az ölelésemből. 

- Cica, azt hiszem, jobb, ha abbahagyjuk... 

Csalódott voltam. Én oda akartam magam neki adni! Miért nem vette el? 

Dórián látta, hogy megbántódtam. 

- Kicsim, nem vagy még kész rá - mondta még mindig nehezen lélegezve. - Tudom, hogy ha hozzád érnék ott, azonnal ellöknél magadtól... 

Be kellett látnom, hogy igaza volt. Csalódásomat nehezen palástolva mosakodni kezdtem. Ölem még mindig fájón lüktetett. Reménykedtem benne, hogy hátha Dórián meggondolja magát, és folytatjuk az ölelkezést, de ő kiszállt a vízből és törölközni kezdett. Majdnem elsírtam magamat. Úgy éreztem, azért utasít vissza, mert végül csak nekem lett igazam, és nem kíván, mert gusztustalan és csúnya vagyok. Gyorsan kiszálltam, megtörölköztem és bementem a hálóba. Nem néztem rá. Nem akartam, hogy lássa, milyen csalódott és dühös vagyok. Dórián szorosan hozzám bújt és egyik kezével átölelt. 

- Köszönöm, hogy maradtál - mondta halkan. 

Nem válaszoltam.