Bízz Bennem!

12. fejezet

Nagyon jó volt Dórián mellett ébredni. Egy kis ideig néztem őt, ahogy egyenletes szuszogással nyugodtan aludt, egyik kezével átölelve. Szívem túlcsordult szerelemmel. Sosem gondoltam volna, hogy velem egyszer ez megtörténik. 

Csendben kicsúsztam az ágyból, felvettem a ruháimat és lementem a konyhába reggelit készíteni. Az asztal már meg volt terítve, és én javában sütöttem a tojást, amikor Dórián is lejött. Szemébe először riadalom ült, majd - amikor meglátott - megnyugodott és kicsit elmosolyodott. Odajött hozzám és hátulról átölelt.

- Már azt hittem, csak álmodtam azt, hogy velem aludtál - mormolta a fülembe. - Amikor felébredtem nem voltál mellettem...

- Olyan mélyen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni téged - mondtam. - Sajnálom, ha riadalmat okoztam. 

- Legközelebb csókolj össze és nyugodtan kelts fel - szorított magához és belecsókolt a nyakamba. 

- Szerintem jobb lenne, ha leülnél, mert még magamra borítom az olajos serpenyőt - mondtam tréfásan. 

- Na, ne mondd! - nevetett fel, és engedelmesen leült az asztalhoz. Aztán komoly hangon folytatta. - Már rég nem aludtam ilyen jól... Örülök, hogy bíztál bennem annyira, hogy nálam aludtál. Remélem, egyre többet fog ez megismétlődni. 

Nem tudtam mit válaszolni, így inkább a tükörtojás készítésének szenteltem a figyelmemet. Kicsit ideges voltam. Ma jön haza Peti, ami nagyon jó lesz, de az édesanyjáék hozzák haza. Ha ma itt maradok, akkor elkerülhetetlen, hogy találkozzak Izával. Úgy éreztem, erre nem vagyok még felkészülve. Már előre féltem a lenéző pillantástól, a gúnyolódástól. Még mindig nem tértem napirendre a korkülönbségünk felett.  Látszott rajtam, hogy jóval fiatalabb vagyok. 

Dórián megérezte a feszültségemet, mert ezt kérdezte:

- Cica, mi bánt? - hangja gyengéd volt, mint mindig. 

Nem akartam a dologról beszélni, ezért elhárítottam a kérdést.

- Semmi - mondtam, és újra nagyon belemerültem most a zöldség szeletelésbe. Valami mögé el kellett bújnom, mert nem akartam beszélgetni. Éreztem, hogy Dórián vizslat. Ettől még kényelmetlenebbül éreztem magam. Nem szólt, csak nézett. Amikor nem volt már mit előkészíteni, le kellett ülnöm az asztalhoz. Kerültem Dórián pillantását, ő viszont minden mozdulatomat követte. Amikor végre leültem, az asztal felett megfogta a kezemet. Simogatni kezdte.

- Györgyi, mi a baj? Kérlek, ne mondd, hogy semmi, mert tudom, érzem és látom, hogy feszült vagy. 

Most utáltam. Utáltam, mert annyira mindent észrevett velem kapcsolatban. Nem lehetett előle elbújni. Nyugodtan várt a magyarázatomra. Nem lehetett kikerülni.

- Jól van - adtam meg magam végül. - Aggaszt az Izával való találkozás. 

- Pontosan mitől félsz vele kapcsolatban? 

- Én...én... - agyam lázasan dolgozott, mint mindig. Hogy mondjam, hogy ne legyen belőle baj? Hogy mondjam, hogy ne gabalyodjak bele és ne értsen félre? Irtóztam a drámai jelenetektől, főleg, ha én voltam a középpontban. Ám valamit muszáj volt mondanom, mert addig Dórián úgysem fog békén hagyni. - A korkülönbség...

Dórián felhúzta a szemöldökét. Azonnal magyarázkodni kezdtem.

- Dórián - fakadtam ki. - Annyira látszik, hogy én még csak egy bakfis vagyok! Iza nő! Én meg...! Szerinted mit fog mondani? Hogy neked már csak ilyen jutott, mint én?!

Dórián nagyot sóhajtott, felállt és odaguggolt elém. 

- Kicsim, az hogy én kit szeretek, az az én dolgom, nem az Izáé. És nem vagy bakfis. Nagyon is nő vagy. Addig, amíg nem fogadod el a kettőnk közötti korkülönbséget, addig mindig ezen fogsz rágódni, aggódni. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak, hanem az, hogy te mit gondolsz! Ne másoknak kell elfogadni a kettőnk között lévő korkülönbséget, hanem neked. Nekem nem számít, mert én szeretlek téged. - Simogatni kezdte az arcomat, majd hozzám hajolt és megpuszilt. - A másik dolog pedig az, hogy nem egyedül kell mások ellen harcolnod... Itt vagyok melletted. Akkor is melletted leszek, amikor Iza ide jön. Úgysem hagyom, hogy bántson

Bátorító szavaitól kicsit megnyugodtam. Aztán, ahogy az idő közeledett, azért nőtt a gombóc a gyomromban. Délután háromra ígérték, hogy haza hozzák Petit. Addig a nappaliban együtt tévéztünk Dóriánnal. A kanapén az ölében ültem és hozzá bújtam. 

Pontban háromkor a felhajtón megállt egy autó. Felpattant a hátsó ajtó és Peti száguldott be rajta a lakásba. 

- Apu! Györgyi! - kiáltotta. Én azonnal felpattantam Dórián öléből. Peti odaszaladt hozzám és szorosan megölelt. - Hiányoztál! 

Aztán az apjához is odafutott. Nem sokkal később megjelent a nappaliban Iza és Zoli.

Izabell számomra egy gyönyörű nő volt. Hosszú fekete haja, karcsú, nőies alakja és szépen sminkelt arca volt. Látszott, hogy az ékszereket nagyon szereti, mert mindenhol azok borították. 

Zolit meglátva valahol nem csodálkoztam, hogy Iza megcsalta Dóriánt. Zoli teljesen Dórián ellentéte volt: magas termet, szőke haj, kék szemek, kisfiúsan mosolygós arc. Helyes volt, de számomra nem volt vonzó. 

Amikor Zoli meglátott, barátságos mosollyal az arcán jött oda hozzám és nyújtotta felém a kezét.

- Szervusz! Balogh Zoltán vagyok.

Megilletődve nyújtottam felé a kezemet.

- Szia! Takács Györgyi...

- Örülök, hogy megismerhettelek. Peti sokat mesélt rólad...

Kedves szavai zavarba hoztak. 

Iza nem jött oda hozzám bemutatkozni, de hol rám nézett, hol pedig Dóriánra. Nála azonnal összeállt a kép. 

- Minden rendben volt Petivel? - kérdezte Dórián Iza felé fordulva. Hangja hidegen csengett.

- Igen, minden rendbe volt - bólintott Iza. Érezni lehetett, hogy tartja Dóriánnal a három lépés távolságot. 

- Nagyon jó gyerek volt Peti - szólt közbe Zoli. - Nem volt semmi baj. Remélem, hamarosan újra nálunk nyaral majd, igaz, kiskomám? - fordult Peti felé mosolyogva. Peti bólintott.

A szoba megtelt feszültséggel. Nagyon kellemetlen volt. Érezni lehetett, hogy Dórián ellenséges Izával és Zolival is. Iza nem feszegetett semmit, viszont pillantásából éreztem, hogy engem nem kedvel. Nem maradtak sokáig. 

- Anya, mikor jössz megint értem? - kérdezte Izát Peti, amikor kikísérték őket az apjával. 

- Majd felhívom apát és megbeszélem vele - hallottam Iza válaszát, majd becsukódott a bejárati ajtó. Én nem mentem ki Dóriánékkal. Megkönnyebbültem, hogy túl vagyok az egészen. Nem volt olyan vészes. De tudtam, Izával még szembe fogok később kerülni.