Bízz Bennem!

21. fejezet

Dórián keze másnap lilára volt dagadva, de nem beszélt róla, nem mondta, hogy fáj. Szemei karikásak voltak a kialvatlanságtól. Egész nap a net előtt ült, telefonált és dolgozott. Pedig vasárnap volt. 

Nem tudtam, hogy most mi a helyzet. Megutált? Megundorodott tőlem? Ez volt az első alkalom, hogy megbántam, hogy elkapkodtam a házasságot. Korholtam magam, hogy milyen naiv voltam és csak úgy fejest ugrottam bele, mert Dórián elhitette velem, hogy mennyire különleges vagyok a számára, egy értékes ember, és szeret engem. 

Csak tébláboltam a lakásban. Igyekeztem a házi munkába menekülni, de Erzsike még mindig járt hozzánk hetente kétszer takarítani, mert Dórián ragaszkodott hozzá, így sok dolgom nem volt. Anyámat nem akartam felhívni és elmondani neki, mi a bajom. Még sosem beszéltem vele arról, hogy mi történt velem és nem akartam neki arról beszélni, hogy Dórián és köztem súlyos problémák vannak. Így nem volt más választásom, minthogy magamban őrlődjek. 

Délután Anna hívott telefonon.

- Szia! Dóriánnal szeretnél beszélni? - kérdeztem tőle erőltetett vidámsággal. 

- Á, nem, inkább veled - válaszolta.

Meglepődtem.

- Mondd, Györgyi, minden rendben van veled? - kérdezte.

- Persze, miért ne lenne? - hazudtam.

- Nem tudom, csak egy megérzés...és a hangod is erőltetettnek tűnik. Jól vagy, kislányom? - faggatott Anna aggódva.

Kedves hangjától elsírtam magam.

- Györgyi, mi történt? - kérdezte rémülten Anna. 

Szükségem volt egy kis időre, mire válaszolni tudtam. 

- Semmi...csak.... - mondtam elfulló hangon. - Csak összevesztünk. 

- Min? Már, ha meg szabad kérdeznem.

- Tudod, Anna...engem gyerekkoromban molesztált a nagybátyám - kezdtem. Na, most nem is volt olyan  nehéz kimondani!

Döbbent csend a vonal végén. Majd Anna hangja újból.

- És Dórián ezt csak most tudta meg?

- Nem, még a házasságunk előtt elmondtam neki - feleltem. - Vagyis csak annyit, hogy molesztálva voltam, de azt nem, hogy mi történt pontosan.

- És ő most tudni akarta - jegyezte meg Anna. 

- Igen.

- Mit reagált? Bántott? Kiabált veled? - Anna feszülten várta a választ.

- Csak megrázott, de nem bántott. És igen, kiabált, meg őrjöngött - mondtam sóhajtva.

- Azt hiszem, valahol ez természetes egy férfitől. Hiszen nagyon szeret téged és bántja, hogy miken mentél keresztül. A tehetetlenség érzete mindig nagyon dühíti a férfiakat - magyarázta Anna.

- Biztos, hogy szeret? - kérdeztem sírós hangon. - Mert én nagyon elbizonytalanodtam ebben. Ma hozzám sem szól. Munkába temetkezett. Még jó, hogy Peti nincs itthon, nem tudom, hogyan tudnék vidámnak mutatkozni előtte.

- Jaj, Györgyim! Annyira sajnálom. Főként azt, ami veled történt. Abban soha ne kételkedj, hogy Dórián szeret-e, mert nagyon szeret téged. Láttam rajta. Szerintem csak időre van szüksége, hogy elrendezze magában a dolgot. Fel van zaklatódva, ami - valljuk be - természetes is, hiszen borzasztó az, ami veled történt.

- Mi van, ha megundorodott tőlem? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Nem, hidd el, hogy nem! Bízz benne, Györgyi! Nagyon fontos, hogy egy házasságban a felek feltétel nélkül bízzanak egymásban - próbált Anna nyugtatni.

- De Izától is elvált, sőt, tönkre is tette...

- Iza teljesen más eset. Iza megcsalta őt.

- Ha így nézzük, én is! - vágtam anyósom szavába.

- Györgyi, te egy kisgyerek voltál akkor, amikor egy felnőtt ember bántalmazott téged. Azt sem tudtad, hogy mi történik veled. Iza felnőtten, egy házassággal a háta mögött csalta meg Dóriánt. A kettő teljesen különböző eset. És hidd el, azzal, hogy Iza semmit sem nyert anyagilag a válásból, nem volt neki akkora érvágás, hiszen a mostani élettársa, Zoli is nagyon tehetős. Nem is lett volna kapcsolata Zolival, ha nincs pénze. Izának nagyon fontos a vagyon. 

- Anna, én úgy félek - vallottam be megtörten.

- Tudom, Györgyim, hiszen még csak az út elején jársz és még fiatal vagy. De én tudom, hogy minden rendbe fog jönni. Csak bízz Dóriánban! 

Anna szavai balzsamként hatottak fájó szívemre és valamennyire képesek is voltak megnyugtatni. De féltem a jövőtől, ami most olyan sötét színben tűnt fel előttem.