Bízz Bennem!

16. fejezet

Eljött a görögországi nyaralásunk nagy napja. Peti már korán reggel kipattant az ágyból és bekopogott hozzánk, majd beszáguldott a szobánkba és bebújt mellém. Dórián a hátam mögött aludt átölelve. 

- De korán fent vagy - mondtam Petinek álmos hangon.

- Én már alig várom, hogy induljunk - mondta izgatott hangon és megpuszilt. Magamhoz húztam, ő pedig odaadóan hagyta, hogy simogassam kis fejét. Dórián is mocorogni kezdett. 

- Apa, mikor kelünk? - kérdezte tőle Peti.

- Mindjárt - mormogta Dórián.

Peti addig nem hagyott békén bennünket, míg végül fel nem keltünk és készülődni nem kezdtünk. 

A repülőtéren eszméltem rá, hogy ez az első alkalom, hogy Dóriánnal együtt mutatkozunk. Nem tudtam, hogyan kellene viselkednem. Úgy éreztem, mindenki minket bámul, látják a korkülönbséget köztünk, valamint azt is, hogy Dórián milyen jóképű, és hogy én egyáltalán nem illek ehhez a jóképű pasihoz. Sok energiámat felemésztette, hogy normálisan tudjak viselkedni és hogy Dórián észre ne vegye, mennyire görcsölök és stresszelek emiatt. Többször kutató szemekkel rám nézett, amiből tudtam, hogy őt nem lehet becsapni, ennek ellenére kényszerítettem magamat, hogy úgy tegyek, mintha nem venném észre Dórián kérdő tekintetét. Amíg a gépünkre várakoztunk, egyszer odahúzott magához és a fülembe súgta, hogy jól vagyok-e, de én csak bólintottam, hogy minden rendben. Nem győztem meg. 

Mivel még soha azelőtt nem repültem, ezért nem tudtam, mire számíthatok a gépen. Nos, elsőre eléggé rosszul lettem. Míg Peti majd kicsattant az egészségtől, én kicsit összetörve ültem a székemben és Dórián kezét szorongattam, miközben a gyomrom fel és le liftezett. Magamban azért imádkoztam, hogy túléljem ezt a repülőutat. Landoláskor szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem magam és a lábam remegése is abbamaradjon. A látvány és a kellemes időjárás azonban meghozta gyógyító hatását, sokkal jobban lettem.

Szállodánk a tengerpart mellett volt. Majdnem eltátottam a számat, amikor beléptünk a hotelba. Számomra maga volt a Buckingham Palota. Látszott, hogy Dórián már többször járt itt, mert a recepciónál a hölgy a nevén szólította úgy üdvözölte. 

Addig egymás kezét fogtunk, ám a pultnál egy hirtelen impulzus miatt kihúztam a kezemet Dórián kezéből, és egy lépést eltávolodtam tőle. Igyekeztem úgy csinálni, hogy ne vegye észre. A szobát Mr. és Mrs. Orosz névre foglalta le. A hölgy barátságosan rám mosolygott, mire én nagyot nyeltem és zavarba jöttem. Biztosan azt gondolja, hogy micsoda kis kurvát fogott ki magának Dórián... Azt hiszem, nem voltam felkészülve arra, hogy nyilvános helyen együtt mutatkozzam vele. Ezt végig sem gondoltam azelőtt, mielőtt ide jöttünk. Pánikolni kezdtem. 

Egy kisebb lakosztályt kaptunk, amiben volt egy nappali, egy nagy fürdőszoba, és két szoba. 

Kicsomagoláskor Peti kiszaladt az erkélyre, és onnan kiabált be.

- Györgyi, gyere már! Gyere, gyorsan!

- Mi az, Peti? - kérdeztem, amikor kimentem hozzá.

- Odanézz! Lent van medence! És nem messze tőlünk meg a tenger! - mutatta izgatottan, majd bekiabált az apjának: - Apa! Apa, lemehetünk Györgyivel fürödni a medencébe?

Azt hittem, megáll bennem az ütő. Fürödni? A medencébe? Fürdőruhába? Szó sem lehet róla! Én biztos, hogy nem fogom magam egy szál semmiben mutogatni, hogy én legyek a nap közröhej tárgya. 

- Figyelj, kicsim - jött oda hozzám Dórián és megpuszilt. - Felhívott Mr. Sanders, hogy megérkezett ő is a szállodába és megbeszéltük, hogy váltanánk pár szót. Ezért nekem most el kell mennem. Bármire szükséged van, telefonálj le a recepcióra. Rendben?