Bízz Bennem!

9. fejezet

Másnap reggel úgy gondoltam, hogy az egészet csak álmodtam, de Dórián telefonhívása megerősített az ellenkezőjében. Átéltem a tegnapi napot. Vasárnap volt. Dórián meghívott, hogy töltsük együtt. Vegyes érzésekkel készülődtem. Izgatott voltam, de gyomorgörcsöm is volt. Soha nem randiztam még. Főleg nem egy idősebb pasival, aki ízig-vérig férfi volt. Annyira tökéletes szerettem volna lenni a számára. 

Amikor lent találkoztunk, magához húzott és szájon puszilt. Éreztem, hogy többet szeretne, de még nem voltam kész rá. Mielőtt még a pusziból csók lehetett volna, gyorsan elhúzódtam tőle. Nem erőltette a dolgot. Viszont abból nem engedett, hogy ne érintsen meg. Az autóban végig a combomat simogatta, ha kiszálltunk, akkor azonnal átölelte a derekamat és szorosan magához húzott. Többször belecsókolt a hajamba, vagy megpuszilta az arcomat. A város nagy parkjába mentünk. Leültünk az egyik padra. Dórián keresztbe ült le, hogy én a lábai közé tudjak ülni. Karjaival erősen tartott, közel magához. Beszélgettünk. A múltam sötét dolgát egyelőre elkerültünk, nem hoztuk szóba. Dórián mesélt magáról. Hogyan nőtt fel. Volt egy nővére, aki ügyvéd volt. Neki is különleges neve volt: Mercédesz. Az édesapja kedvenc autómárkájáról kapta a nevét. Mercédesz Amerikában élt a férjével és két lányával. Dóriánnal általában e-mailben tartották a kapcsolatot és nagyon ritkán skypoltak, vagy felhívták egymást telefonon. Már csak az édesanyjuk élt, akiről Dórián nagy szeretettel beszélt. Édesapja korán elhunyt szívinfarktusban. 

Irigyeltem, mert neki a szülei nem váltak el. Őket a halál választotta el egymástól. Látszott, hogy Dórián szeretve volt. 

- De jó neked, hogy van egy nővéred - mondtam neki kicsit szomorkásan. - Sajnos nekem nincs. Vagy lehet, hogy nem is sajnos....a szüleim miatt. 

Nagyot sóhajtott és még jobban magához ölelt. 

- Sajnálom... - mondta együttérzéssel. - Sajnálom, hogy annyit szenvedtél. 

Szavai a szívemig hatoltak. Jól esett a törődése, az odafigyelése, a szeretete. Ő ki tudta fejezni az érzelmeit. Én nem. Ő nem szégyellt gyengédnek és érzelmesnek lenni. Én igen. 

- Petinek nem terveztetek kistestvért? - kérdeztem, majd észbe kaptam. - Jaj, bocs, nem akarok kényes témát feszegetni.

- Én szerettem volna, de Iza nem - válaszolta Dórián komoran. - Örülök, hogy Peti egyáltalán van. 

- Jó gyerek - jegyeztem meg melegen. Erre ő elmosolyodott.

- Igen, az - értett egyet. - Talán túl jó is. 

Aztán újra elkomorult.

- Fáj, hogy nem tudom neki azt a gyerekkort nyújtani, amiben nekem volt részem. Az én szüleim szerették egymást. Édesapám egy ideges, temperamentumos ember volt. Édesanyám viszont maga a megtestesült nyugalom és szeretet. Apát mindig le tudta nyugtatni, ha valami felzaklatta, bántotta. Annyira jól kiegészítették egymást. Merci, a nővérem, sokban hasonlít apára, mert ő is nyughatatlan, izgága. Én inkább olyan vagyok, mint anya. Azt gondoltam, nekem is olyan házasságom lesz, mint nekik, hogy megtalálom azt a valakit, aki pontosan ki fog egészíteni. Sajnos, nem így lett.

Elhallgatott és a távolba révedt. Aztán kis idő múlva rám nézett és újra mosolygott. Én is rámosolyogtam. Megpusziltuk egymást. 

- Bízom benne, hogy most nem fogtam mellé - suttogta a fülembe. 

Hirtelen megmerevedtem.

- Kicsim, rosszat mondtam? - kérdezte aggódva, amikor megérezte a változást. 

- Nem, nem - hárítottam el zavartan. Simogatni kezdett, de nem tudtam elengedni magam.

- Mi a baj? Mondd meg, kérlek!

- Semmi, semmi...

- Érezem, hogy baj van. Merev vagy és ki akarsz szabadulni a karjaim közül - hangja aggódó volt. Tényleg szerettem volna kibontakozni az öleléséből, de nem engedett. Enyhített a szorításból, de nem engedte, hogy elhúzódjak tőle. - Györgyi! Nézz rám!

Elfordítottam a fejemet. Az állam alá nyúlt az egyik kezével és gyengéden megpróbált maga felé fordítani. Nem hagytam. Ekkor várt. Várta, hogy megnyugodjak. Egy ideig nem szóltunk semmit, majd ő törte meg a csendet.

- Jobban vagy? Mi zaklatott fel? Kérlek, mondd meg! - mondta gyengéden. 

Nem tudtam szavakban önteni az érzéseimet, gondolataimat. Mindig magammal beszéltem meg a dolgokat a fejemben. Ehhez szoktam hozzá. Nehéz volt valakivel megosztani legbelsőbb dolgaimat. Tudtam, hogy a kimondott szavak nem adják vissza azt, amit igazából belül gondolok. 

- Én.. - kezdtem nehezen. - Én...még mindig úgy gondolom, hogy nem illünk össze... Hogy megint mellé fogtál...

- Én viszont úgy gondolom, hogy most nem fogtam mellé - hangja komoly és határozott volt.

- De hát a feleségeddel kapcsolatban is így gondoltad - vetettem ellen.

- Izával teljesen más volt a helyzet - mondta és a fejét rázta. - Akkor jóval fiatalabb is voltam. Vele nem azt éreztem, mint veled. Azt hiszem, valamilyen szinten érdekkapcsolatunk volt. Ő a pénzemet nézte, én a külsejét. Jó nő volt. Nagyon tetszett és magamnak akartam. Jó volt a szex is. Keveset beszélgettünk, és ez hiba volt. Talán ha többet beszélgettünk volna, akkor rájöttünk volna arra, hogy nem illünk össze.  Egyetlen egy dolgot nem bántam meg vele kapcsolatban, és az Peti.

- Mit fogunk mondani Petinek? - aggályoskodtam.

- Az igazat - mondta Dórián egyszerűen. - És apropó, erről jut eszembe. Most már nem vagy a bébiszitterem, hanem a barátnőm. 

- De ettől még vigyázhatok Petire, nem? - kérdeztem ijedten.

- Hát, annak nagyon örülnék - nevetett fel Dórián. - Viszont mit szólnál, ha bankszámlát nyitnánk a számodra, és úgy fizetnélek ki?

- És mit szólnál, ha nem fizetnél azért, mert vigyázok Petire? - kérdeztem vissza. - Hiszen már nem vagyok akkor az alkalmazottad. Én is szeretem Petit, szívességből tenném, meg azért, hogy vele lehessek.

Szavaim megindították. Hozzám bújt és összecsókolt. 

- Ez kedves lenne tőled - mondta egy kicsit később, majd komolyan folytatta: - De hogy mennél akkor főiskolára? Szeretnélek támogatni...

- Arról szó sem lehet! - hárítottam el hevesen. - Nem vagyok a kurvád! 

- Jaj, Györgyi, nem akartalak megsérteni! Mindig félreérted, amit mondok. Nem vagy a kurvám. Nem azért fizetnék, mert lefekszel velem - magyarázkodott, majd a fülemhez hajolt és suttogva folytatta: - Még csak azt sem engeded meg, hogy megcsókoljalak, nemhogy lefeküdjek veled, pedig nagyon vágyom rád. 

Testem minden részén felállt a szőrszál érzéki hangjától. Ebben a pillanatban lehet, lefeküdtem volna vele, annyira legyengített. Simogatni kezdte a combomat és a fülem mögé csókolt. Megremegtem. Kezét érzékien feljebb csúsztatta és előbb a hasamat simogatta, majd a mellemet simította végig. Közben végig a nyakamat csókolgatta. Aztán kezével az arcomhoz ért. Simogatott és csókolgatott. Próbált a számhoz közel kerülni. 

- Szerintem menjünk - nyögtem ki és meglazult öleléséből kipattantam. Reszkettem, de összeszedtem magam. 

Halottam, hogy sóhajt egyet, majd ő is felállt. Átölelt és elindultunk a kocsi felé.