Bízz Bennem!

20. fejezet

Összehúztam magamat az ágyon, és a takarót szorosan összefontam magam körül, mint valami védő pajzsot. A szám ki volt száradva, gombóc volt a torkomban. Nagyokat nyeltem és fogalmam sem volt, hol is kezdjek neki. 

Dórián nem mozdult, várta, hogy beszéljek. 

- Az úgy volt... - kezdtem bele bátortalanul, - hogy ...hogy mindig, amikor meglátogattuk nagyit, akkor a nagybátyámmal is találkoztunk. Ő mindig felvett vagy a karjaiba, vagy az ölébe. És...ilyenkor... - elakadtam. Láttam magam előtt a jelenetet. Láttam magamat copfos kislányként...és láttam őt...a gusztustalan vigyorral a pofáján és a kéjelgős pillantását. Megborzongtam. Erőt vettem magamon, Dóriánra nem nézve, folytattam: - Ilyenkor, ha szoknyában voltam, akkor mindig alám nyúlt, bele a bugyimba és...és ott fogdosott...

Hallottam, hogy Dórián szaporábban veszi a levegőt, de nem mertem a szemébe nézni. Mocskosnak, koszosnak éreztem magam. Egy kurvának. 

- Hány éves voltál? - kérdezte Dórián elfojtott hangon.

- Nem tudom, pontosan - ráztam meg a fejemet. - Óvodába jártam... Olyan öt éves körül...

- Mit csinált még? - faggatott kegyetlenül.

Megnyaltam kiszáradt számat. 

- Olyan is volt, hogy a nagyinál nyaraltam...főként nyáron, amikor anyuék dolgoztak és nem tudtak, hová tenni...

- Mit csinált veled akkor? - ismételte meg a kérdést Dórián, amikor nem folytattam.

Szememből folyni kezdtek a könnyek. Ez volt a legrosszabb rész. Ezt gyűlöltem a legjobban. Nem akartam rá emlékezni, nem akartam róla beszélni. 

- Meg kellett fognom a nemi szervét..., vagy a nemi szervét beletette a bugyimba és oda dörzsölte.... - az utolsó szavak már artikulátlanul buggyantak ki belőlem a zokogással együtt. 

Dórián felüvöltött, majd mint egy őrült, felugrott és belevert a falba ököllel, aztán zihálva fordult felém. Úgy nézett ki, mint egy tébolyult. Még jó, hogy Peti nem volt itthon, hanem Izáékkal volt. Most az egyszer áldottam Izát magamban. 

- Hogy az a @@@@@! - káromkodott Dórián. - És senki nem vette észre? Se az anyád? Se az apád?

Nemet intettem a fejemmel.

- Ez nem igaz! Tudniuk, látniuk kellett! - dühöngött Dórián. - Egy rohadt, perverz állat miatt nincs jogom a saját feleségemhez?! Ez az állat végig élvezkedett rajtad, megfogatta a retkes farkát veled, megfogdosta a puncidat! Nekem meg egyikhez sincs jogom! Ha csak lehet, hozzá sem érsz a farkamhoz, én meg nem érhetek tehozzád! Nekünk jogunk lenne egymáshoz! 

Minden szava igaz volt, de nem tudtam a múlton változtatni. Égette a szégyen az arcomat és legszívesebben világgá szaladtam volna. 

Amikor Dórián kissé lehiggadt, láttam, hogy a fájdalomérzete is visszatért, mert masszírozni kezdte az öklét, amivel a falba ütött. Odajött, és visszaült mellém. Az indulatain uralkodva megsimogatta a kezemet.

- Fel kell jelenteni a nagybátyádat - jelentette ki határozottan.

- Nem! - kiáltottam fel rémülten. - Nem!

- De igen! - válaszolta ő makacs dühvel. - El fogunk menni a rendőrségre és feljelentjük!

- De nincs rá bizonyítékom! Nincs nyoma! Több mint tíz éve történt! Nem fogják elhinni! - hadartam izgatottan.

- El fogják hinni. Ugyanezt kell nekik elmondanod, amit nekem. 

Na, ne! Hogy én még egyszer beszéljek erről! Soha! Nem! Nem! Nem akarom újra kimondani, mert akkor már nem csak egy emlék, hanem élővé válik és mindent újra átélek. Könyörögni kezdtem Dóriánnak.

- Kérlek, ne! Nem akarom!

- Ha meg akarod menteni a házasságunkat, akkor meg kell tenned! Választanod kell: ő vagy én! - mondta keményen Dórián a szemembe nézve. 

Elöntött a tehetetlenség érzete. Ilyet nem kérhet. Ha szeret, akkor nem. 

- Györgyi, ezt így nem tudjuk tovább csinálni - mondta kicsit megenyhülve Dórián. - Minden egyes szeretkezésünkor behozod azt a rohadékot az ágyunkba. Ott van velünk! Ha olyat mozdulok, őt látod bennem... Hozzá hasonlítasz! 

Újra elöntötte a gyűlölet és a méreg. Kezei ökölbe fordultak. 

- Hogy nem vigyázott az apád rád? - dühöngte. - Egy apának ez lenne a dolga!

- Sokat dolgozott... - keltem apa védelmére. 

- Ez nem kifogás! A nagyanyád sem vette észre, hogy degenerált a gyereke? 

- Ő - mert a nevét soha nem mondtam ki - a nagyi félrelépéséből született...

- Micsoda? - nézett rám döbbenten Dórián. - Nagyanyád csalta nagyapádat?

Bólintottam. 

- Nekem is csak nem régen mondta el anyu. Nem tudtam róla...

- Kivel csalta meg? 

- A helyi tanárral...

- Elvált tőle a nagyapád, amikor megtudta? Mert megtudta, ugye? 

- Igen, megtudta, de nem vált el nagyitól. 

- Micsoda egy kurva! - mordult fel Dórián. - És ráadásul degenerált a fattyú gyereke! Van ennek a senkiházinak családja?

- Nincs...nagyival él - válaszoltam.

- Hát, persze... - mondta Dórián gúnyosan. - A két jó madár!

Aztán hirtelen ezt kérdezte:

- Mindig molesztált? Amikor nagyobb lettél, akkor is?

- Akkor is, de már másként. Rácsapott a fenekemre, vagy a mellemet súrolta, amikor elment mellettem. Sokat cikizett, piszkált, kötekedett velem.

- Naná, félt, hogy eljár a szád, mivel egyre nagyobb voltál, de ki volt rád éhezve a rohadék! Hogy dögölt volt meg akkor, amikor megszületett! - sziszegte gyűlölettel telve Dórián. - Már pedig meglakol azért, amit tett veled és velem! 

Rémülten kaptam fel a fejemet. Dórián tekintete sötét volt...nagyon sötét. Nem tudom, mi járt a fejében, de sok jó nem, az biztos. 

- Az én hibám - kezdtem magyarázkodni. - Én csábítottam el...

Dórián a szavaimtól szinte hátra hőkölt. Hüledezve nézett rám.

- Tessék? Mi az, hogy te csábítottad el? De hát gyerek voltál! Hogy csábíthattad volna el? 

- Nem tudom...talán nem kellett volna szoknyámban járnom...vagy lehet, riszáltam magam....

- Édes Istenem, Györgyi! Egy gyerek ilyet nem csinál! Egy nő igen, az tud ilyet tudatosan csinálni, de gyerek nem! Egy gyereknek fogalma sincs a szexről vagy a szexualitásról! Ötéves kislányok királykisasszonyoknak képzelik magukat vagy balerinának és azt próbálják utánozni, de csak játszanak! Kis csámpás járásuk van, ahogy a felnőtteket utánozzák... 

Nem voltam ebben biztos. Én mindig meg voltam arról győződve, hogy én voltam a hibás, hogy a nagybátyám megkívánt. Valami olyat tettem, vagy viseltem, amitől gerjedt. 

- Csak egy degenerált állat magyaráz bele valami olyat egy gyerek viselkedésébe - magyarázta tovább Dórián erősen gesztikulálva. - Ha előttem elmegy egy gyerek, nem vetem rá magamat, mert számomra az egy gyerek. Én a nőkre gerjedek...

- De hiszen 13 évvel vagyok fiatalabb tőled - vágtam oda.

- Györgyi, nem ötéves gyerek vagy, gyerek testtel! Fogd már fel! Nő vagy! Érted? NŐ! Nem voltál kiskorú, amikor összejöttem veled. Te hiszed magad még gyereknek, holott nem vagy az! Látnád magadat, amikor kibújik belőled a nő! Ízig-vérig nő vagy, csak fogalmad sincs róla..Néha ledobod a gátlásaidat és úgy viselkedsz, ahogy kellene. Olyankor, ha rám nézel....ne tudd meg, mit érzek! Meg tudsz úgy érinteni, mint egy nő, tudsz velem úgy bánni, mint egy nő, de ez sajnos ritkán történik meg veled. És most már tudom, miért. De teszünk róla, hogy visszakapd a nőiességedet, ezt megígérem neked!

Szavai még sokáig visszhangoztak a fejemben.