Bízz Bennem!

15. fejezet

Anyámat másnap délelőtt felhívtam, hogy vendégeket fogok vinni, készüljön fel. Tudtam, hogy Joli hallgatózik a háttérben, de nem érdekelt. Kicsit csalódtam, hogy anyu nem aggódott értem. Úgy hitte, Dórián több napra elutazott, ezért nem mentem haza pár napja. Én a helyében már a rendőrséget riasztottam volna, ha a lányom nem jön haza és nem is szól. Igaz, hogy 19 éves voltam, de azért...azért örültem volna, ha érez valamiféle aggódást, felelősséget értem. Talán inkább örült, hogy felnőttem és nincs már rajta akkora teher. 

Az egész napot végig idegeskedtem. Mit fog szólni Dórián az anyámhoz és a lakásunkhoz? Mi nem éltünk olyan fényűzően, mint ő. 

Egy óra körül - szokásához híven - Dórián felhívott.

- Kicsim - szólt bele feszülten - jól vagy a tegnap éjszaka óta?

Nagyot nyeltem. Akkor nem beszéltünk róla. Dórián csak átölelt és vigasztalt, valamint óriási bűntudatot érzett azért, mert hamar lett orgazmusa. Akkor nem tudtam az érzéseimről beszélni. Most sem. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Bántott, hogy a sírásommal elrontottam mindent, és azért, hogy Dórián bűntudatot érez. Ördögi kör volt ez. 

- Igen, jól vagyok - válaszoltam bizonytalanul. 

- Annyira sajnálom - sóhajtotta Dórián bánatosan. - Ígérem, legközelebb nem fordul elő.

A legközelebb szótól összerándultam. Akarom én, hogy legyen legközelebb? A gyerek énem riadtan kuporodott össze, nem akarta, hogy újra bántsák, de tisztában voltam azzal is, hogy ha kibújik belőlem a nő, akkor nem fogok tudni ellenállni Dóriánnak. 

- Szóltam anyunak, hogy akkor délután megyünk - tereltem el a szót a kényes témáról. Dórián pár pillanatig nem reagált, aztán megadta magát.

- Rendben van. 

Elakadt a beszélgetésünk. 

Peti izgatottan várta, hogy meglátogassuk anyámat. Arról faggatott, hogy én milyen voltam gyerekkoromban, mivel szerettem játszani, és anyukám mit játszott velem. Szegény Peti, nem értette, hogy a sorstársa vagyok, mert én hiába nőttem fel az anyámmal, a kapcsolatom vele hasonló volt, mint neki Izával. 

A látogatás meglepetésemre nem is sült el annyira rosszul. Anyám készült! Vett üdítőt és apró süteményt. Ez új volt nála, nem is számítottam ilyen gesztusra tőle. Dórián udvariasan elbeszélgetett vele és láttam, hogy anyám megkedvelte. Dórián nem kertelt, megmondta anyunak, hogy szeret és azt akarja, hogy vele éljek. Anyám nem gördített akadályt, mert - mint mondta - már felnőtt vagyok, nem szól bele a döntéseimbe. 

Mielőtt eljöttünk, magamhoz vettem néhány dolgot, de nem hoztam el mindent. Az együttélésben én nem voltam olyan biztos, mint Dórián. 

Már a zuhany alatt álltam, amikor megéreztem egy meleg érintést a hátamon. Tudtam, hogy Dórián jött utánam. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. 

- Ma még nem csókolóztunk - suttogta. - Nagyon hiányoztál. 

Ezekre a szavakra elöntött a remegés. Éreztem kemény péniszét a hasamhoz nyomódni. Miközben csókolt, felemelte az egyik lábamat és úgy helyezkedett, hogy gyorsan be tudjon hatolni. Az új póz izgalommal töltött el, és élvezni kezdtem. Apró sóhajok törtek fel belőlem és hevesen viszonoztam Dórián csókját, aki ettől csak erősebben zihált és mozgott bennem.

- Györgyi, megőrjítesz! - nyögte. 

Lehunytam a szememet és élveztem a rám törő gyönyört és éppen azt kívántam, ne hagyja abba, amikor hirtelen kihúzta farkát. Ölem üresen és fájón lüktetni kezdett. Csodálkozva néztem rá.

- Kicsim, megint úgy járunk, mint tegnap. Menjünk be a hálószobába - mondta kapkodva a levegőt és kilépett a zuhany alól. Törölközni kezdett. Megtört a varázs, eltűnt a nő. 

Az ágyon várt teljesen meztelenül, parázsló pillantással, valamint egy kis csomaggal a kezében.

- Vettem óvszert. Késleltetőst. Remélem, tényleg beválik. Gyere, próbáljuk ki! - kacsintott kacéran. 

De én akkor már nem az voltam, aki a zuhany alatt nyöszörgött. Engedelmesen mellé feküdtem és hagytam, hadd tegye a dolgát. Hiába borított csókokkal, simogatásokkal, valahogy lebénultam. Nem örültem a késleltetős módszernek, mert én most azt kívántam, bárcsak már vége lenne az egésznek és békén hagyna. 

Dórián nem értette, hogy miért nem vagyok olyan, mint a zuhanyzóban.

- Édes, jól vagy? - kérdezte aggódva, miközben bennem volt. 

Hazudni kényszerültem, ezért mosolyogtam és bólintottam, hogy igen, pedig inkább arra vágytam, hogy az ágy szélére húzódva egyedül lehessek. Dórián annyira igyekezett jól csinálni, hogy szinte megsajnáltam az erőfeszítését, és azon agyaltam aktus közben, hogyan lehetek akkora hülye, hogy nem élvezek és teszek a kedvére. A gyerek hagyta, hogy azt tegyenek vele, amit akartak, csak hogy végre szabadulhasson. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire Dórián hangos zihálással elélvezett bennem, miközben én a felvillanó emlékképek ellen küzdöttem.