Bízz Bennem!

14. fejezet

Már benne jártunk az augusztusban, amikor Dórián közölte, hogy elvinne engem és Petit is nyaralni. Görögországba kellett utaznia üzleti ügyben, és mivel nem akart több napig távol lenni tőlünk, megbeszéltük, hogy vele tartunk, és miután a dolgait elintézte, még egy hetet ott maradunk nyaralni. 

Teljes eksztázisba estem a nyaralás gondolatától. Még belföldön is csak pár helyen jártam, nemhogy külföldön. A vásárlást úgy oldottam meg, hogy busszal bevittem Petit magammal a városba. Ő is roppantul élvezte a kirakatnézelődést, a bevásárló központokban való csatangolást, mozgólépcsőzést. Nem volt vele semmi gondom. Neki is vásároltam az útra pár új ruhát. Délben bementünk a McDonald's-ba egy kis harapnivalóért, aztán még persze útba ejtettünk egy játszóteret is. Mire négy órára haza értünk, Peti boldog volt, de hullafáradt. Mire Dórián este hatra haza jött, Peti már az igazak álmát aludta puha ágyikójában. 

- Peti hol van? - kérdezte Dórián meglepve, amikor kisfia nem futott elé az ajtóba. 

- Alszik - mondtam mosolyogva.

Dórián felhúzta a szemöldökét.

- Alszik? 

- Igen - bólintottam. - Nagyon elfáradt a mai bevásárlásban. 

- Mit csináltatok? - kérdezte még mindig meglepve. 

Bementünk a konyhába, és vacsorát kezdtem el neki készíteni.

- Nagyon sok mindent. Még játszótéren is voltunk - válaszoltam mosolyogva. Aztán már komolyan folytattam: - Figyelj, Dórián, ma haza kellene mennem...

Dórián azonnal elkomorult.

- Miért? Nem jó neked nálam? 

- De, nagyon is jó, viszont anyámnak fogalma sincs arról, hol vagyok, miért nem megyek haza - mondtam.

- Már felnőtt vagy, nem? - Dórián hangja bosszússá vált.

- De igen, ám, azért nem ártana tájékoztatnom őt..., meg aztán...szerintem nekünk is jobb lenne - mondtam, majd bátortalanul rápillantottam. Tudtam, hogy ezt a témát nem szereti. Most is ingerülten válaszolt.

- Miért lenne nekünk is jobb, ha nem aludnál velem? Györgyi, veled akarok minden este aludni. 

- De te is tudod, hogy ez így nem mehet tovább - fakadtam ki.

- A szex miatt aggódsz? - kérdezte kicsit megenyhülve. - Még bírom magam tartani. Megbolondulok, ha nem érezhetlek magam mellett. Nem viszlek haza! - mondta ellentmondást nem tűrően. - Telefonálj haza, vagy tégy, amit akarsz, de nem viszlek vissza!

Felállt, és odajött hozzám. Magához húzott és keményen megcsókolt, jelezve, hogy amit mondott, azt komolyan is gondolja. Kicsit megijesztett dominanciája. 

- Hazudnék, ha nem ismerném be, hogy mennyire vágyok arra, hogy benned legyek - mormolta, - másról sem fantáziálok egész nap. Alig várom, hogy hazajöhessek és érezhesselek. Nem bírnám ki az éjszakát nélküled...

Hangja lággyá és simogatóvá vált, ami azonnal hatással volt rám. Megremegtem, és ölem nyilalni kezdett a kéjtől. Hozzátapadtam és hagytam, hogy becézgessen. Azt hiszem, itt már nem arról volt szó, hogy ő képes-e tartani magát, hanem, hogy én. Az érzelmek állandóan hullámoztak, kavarogtak bennem, amikor vele voltam. Hol tartottam tőle, hol őrülten kívántam. A bennem megbújó, félős, molesztált kislány félt tőle, a másik, a nő pedig el akarta venni azt, amit járt neki és igen is le akart feküdni Dóriánnal. 

Nagyot sóhajtva eltoltam Dóriánt magamtól.

- Figyelj, kicsim - kezdte engesztelő hangon. - Holnap, ha hazajöttem elviszlek anyukádhoz, de csak azért, hogy bemutass neki és közöld vele, hogy nálam fogsz lakni. Elhozhatod a cuccodat is...