Love is love - Történetek a szerelemről

1x1

#1 Kedves Scarlet!

Ezt a levelet valószínűleg soha nem fogod elolvasni. Ahogy más sem. Senki nem fogja ismerni ezt a történetet, ezeket az érzéseket. Megtartom magamnak.

Ez az egész akkor kezdődött, mikor legelőször megláttalak a sulifolyosón, úgy másfél évvel ezelőtt. Hajad a homlokod felett be volt fonva, a hátrébb lévő tincsek kieresztve lengedeztek. Mindig is elvarázsolt a csodálatos, derékig érő hajkoronád. Olyan selymesnek látszik, olyan simogatni valónak! Persze sosem érhettem hozzá, hiszen nem is ismersz, miért fogdosnám a hajad?

A barackszínű inged volt rajtad, amit a mai napig hordasz. Kedvenced lehet. Bármikor tökéletes választás, szeretem ezt látni rajtad, hiszen remekül kiemeli homokóra alakod. Akármikor látom ezt a színt az utcán, vagy a diákok között, mindig elmosolyodom, mert tudom, te vagy az. És ettől kezdve a napom mindig sokkal jobban, pozitívabban telik.

Akárcsak ma.

A sulirádióba igyekeztél, a nagyszünetben te voltál a soros. Tág szemekkel bámulhattalak, mert rám néztél és összevontad a szemöldököd, majd becsaptad az ajtót.

Talán még nevemet sem tudod. Talán nem is érdekel.

De már megszoktam. Én vagyok az iskolában az, akinek alig vannak barátai és szinte senki nem tudja a nevét.

Velem ellentétben te a népszerű diáklányt testesíted meg.

Gondolkodtál már az életen? Tulajdonképpen igazságos, mert mindenkivel ugyanannyira igazságtalan. Hozzád is, látszik rajtad. Bármelyik hülye képes lenne kiolvasni a szemedből. Tudom, hogy próbálsz róla hazudni, de el kell keserítselek, ezt még gyakorolnod kell.

Remélem, egy nap lesz elég merszem, hogy megszólítsalak a suliban, vagy rád írjak, és felfedjem előtted titkom. Minden vágyam, hogy veled legyek, és amikor veled vagyok, mindenki minket irigyeljen. Bár elképzelni sem tudod, hogy történhetett ez, én beléd szerettem és csak téged akarlak, már másfél éve, akármennyire is nyálas ez az egész.

Most viszont mennem kell, majd még valamikor írok. Addig is vigyázz magadra.

április 29.