Love is love - Történetek a szerelemről

6x6

Imádok Louiséknál lenni, de ennyire még sohasem féltem, mielőtt átmentem hozzájuk. A kávézás utáni összeveszés óta ritkán keresett, én meg túlságosan féltettem a büszkeségem, úgyhogy inkább nem beszéltünk napokig.

Most azonban a meghirdetett időpontban ott álltam a kapuban, és csak annyi lett volna a dolgom, hogy lenyomom a kilincset, és bemegyek. De nem ment. Helyette átmentem a közeli kocsmába, lehúztam egymás után két vodkát tisztán, és visszamentem.

Bár szeretném azt hinni, hogy az alkohol miatt volt bennem ennyi erő, tudtam, hogy az csak kifogás volt, és anélkül is meg tudok tenni annyit, hogy lenyomok egy kilincset, meg utána esetleg beszélek a barátommal. És sikerült.

- Louis, gyere, szeretném odaadni az ajándékod.

Miután nem reagált, hanem tovább röhögött a haverjaival, megragadtam a csuklóját és a szobájába vonszoltam. Először hosszan megcsókoltam, és csak utána adtam oda az ajándékot.

- Ez nagyon jó, de nem egészen ilyesmire számítottam.

- Hanem mire? – kérdeztem megilletődve.

- Maradj még, és megtudod – suttogta a fülembe, azután kiment a szobából. Az ajtót nyitva hagyta, én pedig kis idő múlva követtem, megfogtam egy sört, és lassan inni kezdtem.

Nem akartam berúgni, úgyhogy összesen három sört ittam egész este, míg a többiek egymás után itták a töményeket, aztán keverni kezdték őket, és ha elfogyott valami, akkor mindig átküldtek valakit a boltba. Az udvaron már több volt a lehányt, mint a még tiszta fűcsomó, és kezdtem magamat nagyon rosszul érezni, hiszen a legtöbb embert nem is ismertem. Leültem a nappaliban a kanapéra, és csak néztem őket. Senki nem jött oda hozzám váltani pár szót, és őszintén szólva nem tudom, hogy ennek éppen örültem, vagy sem. Valószínűleg elaludtam a kanapén, és betudtam egy hosszabb pislantásnak, mert egyszer csak fogyni kezdtek az emberek. Egyre többen és többen mentek haza, úgyhogy elindultam megkeresni Louist. Az előszobában lévő órára pillantva szomorúan vettem észre, hogy már hajnali négy is elmúlt.

Hamarosan meg is találtam őt, épp egy újabb csapattól búcsúzkodott. Mellette állva figyeltem, ahogy kiürül a lakás, végül csak ketten maradtunk.

- Gyere, megmutatom, milyen ajándékra gondoltam – huncutul elmosolyodott, és az emelet felé vette az irányt.

Mit sem sejtve követtem fel a lépcsőn. Mikor felértem, sehol nem láttam, úgyhogy gondoltam, bemegyek a szobájába. Amint beléptem, becsapta mögöttem az ajtót, és durván a falnak nyomva lesmárolt. Aztán visszavett a tempóból, és már nem is volt olyan durva, egészen jól esett az ajkának érintése. Újra és újra megcsókolt, néha tartott egy kis szünetet, de csak annyit, hogy épp a szemembe tudjon nézni. Aztán megritkultak a szünetek, hevesebb és forróbb lett minden csók, én pedig csak azt éreztem, hogy kezdek merevedni. Louis mintha csak erre várt volna, megharapta az alsó ajkam, majd egyből elmosolyodott. Az ágy felé irányított. Miután hanyatt lökött, fölém tornyosult. Elkezdte a kezével bejárni az egész testem. A karomnál kezdte, áttért a mellkasomra, majd végig a hasamon, és vissza. Éreztem, hogy egyre keményebb vagyok, és tudtam, hogy nem kéne ezt csinálnom, de nem tettem ellene semmit, egészen addig, amíg kezével rá nem markolt. Amennyire tudtam, hanyatt fekve eltávolodtam tőle, és megpróbáltam lelökni magamról, de nem sikerült, túl nehéz volt.

Fél kézzel kigombolta a nadrágom, majd lehúzta a sliccem. Benyúlt az alsógatyám alá, és simogatni kezdett. Bár jól esett, nem akartam ezt csinálni. Nem most, és nem vele.

Louis letolta a nadrágját, és úgy csókolgatott tovább. Bebiztosította magát. Már biztos, hogy sokáig fog állni neki.

És akkor elkezdett imponálni, hogy rám izgult, ugyanakkor kicsit undorodtam a vele való szextől. A hasamra fordított, így átkerültem az ágy túloldalára. Ott volt mellettünk az éjjeliszekrény, aminek a fiókjában kotorászni kezdett, és elővett egy doboz óvszert.

Nekem pedig ekkor gurult el a gyógyszerem. Seggrészeg, valószínűleg azt sem tudja, hol van, és hogy mit csinál. Ugyanakkor biztosan készült erre, hiszen a kezében ott volt egy bontatlan doboz óvszer. Velem nem beszélte meg a dolgot, és egyből azt akarta, hogy én legyek a passzív. Na, azt már nem.

Amíg az óvszeres dobozzal szórakozott, felpattantam az ágyról. Magamra rángattam a nadrágomat, a következő pillanatban pedig ledübörögtem a lépcsőn, és kifutottam az utcára. A kulcsom még mindig a zsebemben volt, a telefonomat viszont bent hagytam. Átfutott az agyamon, hogy talán vissza kéne mennem érte.

Vettem pár mély lélegzetet a kapu előtt. Visszanéztem a szobája ablakára. Aztán hallottam, hogy épp lehányt valamit, és inkább hazaindultam. Össze kellett húznom magamon a pulcsimat, mert eléggé hűvös volt.

Mire hazaértem, már kimelegedtem a gyaloglástól és a sírástól. Reggel hatkor dőltem be az ágyamba, és úgy, ahogy voltam, elaludtam.