Love is love - Történetek a szerelemről

8x2

Sosem hittem volna, hogy egy sátrazás majdnem teljesen idegenekkel lehet ekkora buli. Az első nap persze szörnyű volt, nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak Mike kutyájával játszottam. Rexxar egy gyönyörű pitbull volt, aki a sztereotípiákkal ellentétben egyáltalán nem volt veszélyes. Igazából meg sem kellett vele szagoltatnom a kezem, amint kiugrott az autóból, körbenyalogatott mindenkit, aki már ott volt. Köztük engem is, persze.

Aztán miután besötétedett, tábortüzet gyújtottunk, és afölött sütögette mindenki a saját vacsoráját. Ekkor már én is eléggé felengedtem, illetve eleget ittam ahhoz, hogy egy kicsit bátrabb legyek. Rexxar az ölembe mászott, és a hasát kellett vakargatnom, hogy ne egye le a nyársamról a húst. Lassan megismertem mindenkit, és kezdtem jól érezni magam.

Kedden majdnem egész nap a tóban fürödtünk. Hihetetlen hőség volt, a távolban mindenfelé délibábokat lehetett látni.

- Nem megyünk el sötétedés után túrázni egyet a közelbe? - kérdezte Matt.

- Szerintem elmehetnénk - vágtam rá, majd sorban a többiek is mind úgy döntöttek, hogy velünk tartanak, csak két ember maradt felügyelni a tábort, nem mintha bárki is járna az éjszaka közepén egy tó partján, a várostól több kilométerre. De azért biztos, ami biztos.

Benjivel mi voltunk a sereghajtók, ezért a többiek nem vették észre, hogy kézen fogva sétáltunk vagy hogy néha megálltunk a kanyarban egy csókra.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz Benjivel és a barátaival sátorozni, de végül mégis nagyon jól éreztem magam.

Egészen szerda délig.

Későn értünk vissza a táborhoz, már majdnem világosodott, mire mindenki bemászott a sátorba. Akik felügyeltek éjjel, azok is sokáig fennmaradtak, és a tűz körül sztorizgattak. Reggel én keltem fel elsőként, és mivel nincs jogsim, nem tudtam bemenni a többieknek kávéért a városba.

- Benji - másztam vissza félig a sátorba. Megfogtam a jobb bokáját, és rázni kezdtem, hogy felébredjen. - Benji, senki nincs még fenn, menjünk fürdeni - kérleltem.

Hajnalban, és délelőtt nagyon megizzadtam, mert már rásütött a sátorra a nap, és kicsit le akartam öblíteni magam. Kirángattam a törölközőmet, és egy tiszta alsógatyát a táskámból, meg Benji kidörzsölte az álmot a szeméből.

- Neked is jó reggelt - bár a hangja komor volt, sejtettem, hogy nem haragszik rám. Mikor mosolyogva szájon csókolt, már biztos voltam benne.

Ledobtuk a ruháinkat és a törölközőinket a stégre, majd beleugrottunk a vízbe. Nem volt hideg, de melegnek sem mondtam volna, inkább az a kellemes fürdővíz-hőmérsékletű volt. Ölelgettük egymást, és nagyon jól szórakoztunk, amíg meg nem láttuk Rexxart a stégen. Döbbenten néztünk a kutyája felé igyekvő Mike-ra, aki épp meglátta, ahogy hátulról átölelem Benjit. Mike megdermedt, amint ránk pillantott. Eltátotta a száját.

Benji kiugrott a vízből, felkapta, és eltakarta magát a törölközőjével.

- Mike, ez pontosan az, aminek látszik, de kérlek-kérlek, ne akadj ki, és ne mondd el senkinek, könyörgöm - kapkodva próbált javítani a helyzeten, miközben Mike még mindig tátott szájjal bámult rá.

Kimásztam én is a vízből, és a derekam köré csavartam a törölközőt. Semmit sem tudtam tenni. Benji barátja, tehát ezt neki kell vele elrendeznie, én csak elszenvedem a történteket.

- Ti jártok? - kérdezte Mike hosszú hallgatás után.

Mindketten bólintottunk.

- És szeretitek egymást? És figyeltek a biztonságra? - furcsálló arckifejezéssel ismét mindketten bólintottunk. - Akkor jó.

Mindhárman elnevettük magunkat. Mike megcsapkodta mindkettőnk vállát, és megígérte, nem mondja el a csapatból senkinek, hogy mi van köztünk.

Csütörtökön és pénteken ugyanúgy telt a napunk, mint addig az összes. Dél körül már ébren volt mindenki, néhányan bementek a városba piát venni. Egy-két embernek annyi esze is volt, hogy ehető ételt is hozott.

Aztán szombat reggelre szakadni kezdett az eső. Lebontottuk a sátrakat, mert vasárnapra is esőt mondott, bár eredetileg úgy terveztük, vasárnap este megyünk csak haza. Mindkét kocsi csomagtartója tiszta sár lett. Aztán annyira igyekeztem az autóhoz, hogy a legnagyobb pocsolyában megcsúsztam, és hanyatt estem. Mivel meg akartam kapaszkodni Benji vállában, őt is magammal rántottam. Elkezdtem röhögni a saját szerencsétlenségemen.

- Hát, ha neked ez annyira vicces - mondta Benji elnyújtott hangon.

Gyúrt egy sárgolyót, és amikor feltápászkodtam, megdobott vele. Nagyot placcsant a hátamon, aztán éreztem, ahogy a vizes föld belefolyik a nadrágomba.

- Te bunkó! - kiáltottam rá röhögve.

Visszaugrottam a sárba, és birkózni kezdtünk. Láttam, hogy a többiek mind kérdő tekintettel merednek ránk a kapucnijaik és esernyőik alól. Rexxar reagált elsőként, aki tényleg azt hitte, verekedünk. Az utóbbi napokban talán engem kedvelt meg a legjobban, ezért kitépte Mike kezéből a pórázt, és közénk ugrott, hangosan morogva. Persze esze ágában sem lett volna megharapni Benjit, mindössze figyelmeztetni akarta, hogy ne bántsa.

- Jól van, Rexxar, semmi gáz - meg akarta simogatni a kutya fejét, de az ráugatott. Felállt a nyakán a szőr, és ha nem ismertem volna, megijedtem volna tőle.

- Rexxar, lábhoz! - kiabált Mike a kutyának.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy így nem ülhetsz be a kocsimba? - kérdezte Benji nevetve.

A következő pillanatban már a tó felé lökdösött. Amint beleestem, éreztem, ahogy kifolyik a ruháimból a sár. Lökdöstek a hullámok és az áramlatok, mégis sikerült kivergődnöm a tóból. Az eső egyre jobban rákezdett.

Benjivel a kocsihoz futottunk, kivettünk a csomagtartóban lévő táskáinkból pár száraz ruhát, de mire felvettük őket, azokból is majdhogynem folyt a víz. Fogvacogva, mégis széles mosollyal az arcunkon ültünk be az autóba, és elindultunk haza.