Love is love - Történetek a szerelemről

1x15

#15 Kedves Scarlet!

Régóta nem írtam, mert nem történt semmi érdekfeszítő dolog, ám most van mit mesélnem. Először is: boldog születésnapot! Másodszor pedig – ezt az infót remélem csak egy hónap múlva tudod meg – felkértek az iskolai jótékonysági koncertre zenélni. Nemcsak ukulelézni, hanem zongorázni is – az utóbbi időben rengeteget gyakoroltam szintetizátoron.

Azt kell mondjam, félek a koncerttől. Igazi zongora előtt még sosem ültem, és félek, hogy nem fogom tudni rendesen lenyomni a billentyűket. Vagy, hogy elrontom. Ami nagyon ciki lesz, ha azt nézzük, hogy egy nehéz darabot kell előadnom, teljesen egyedül. Ukulelével pedig egy kisebb zenekarban fogok előadni.

Erről csak ennyit szerettem volna mesélni.

Visszatérve rád, a szülinapi "bulid" nagyon jó volt. Mivel még mindig be van gipszelve a lábad, nem rendeztél nagy partit. Páran voltunk csak, a kedvenc unokatestvéreid, valamint rajtam kívül még egy barátnőd valamelyik felsőbb évfolyamból, az öccsével, Jonathan-nel.

Anyukád kitett magáért, nagyon finom oreos tortát készített. Azonnal el is kértem tőle a receptet. A nappalitokban ücsörögtünk egy körben, sztorizgattunk, mindenki igyekezett jobban megismerni a másikat.

Miután ez megtörtént, az ajándékozás következett. Nagyon örültél az Időtlen szerelem trilógiának, amit tőlem kaptál. A többiek is nagyon jó ajándékokkal leptek meg téged, néhány még nekem is tetszett.

Josephine-nel jól elbeszélgettem, aranyos lány. Az öccse, Jonathan is jó fejnek tűnik, ám van egy olyan érzésem, hogy nem leszünk legjobb barátok.

- Mit szólnátok egy karaoke-partihoz? - vetette fel az ötletet Jonathan, miközben rád nézett egy fülig érő mosollyal.

- Már hozom is a mikrofont – álltál fel. Amilyen hamar csak tudtál a járógipszben, bementél a szobádba. Jonathan utánad ment, és hozta a laptopodat.

Jonathan ötlete volt a parti, így ő kezdte. Megszavaztuk neki a Wonderwall-t az Oasis-tól. Összesen 34 pontot kapott, ami tükrözte, mennyire van hozzá hangja. "Meglepő módon" ő téged hívott ki. Az Irresistible-t kaptad a One Direction-től. Az előadásod után az államat keresgettem, olyan gyönyörű hangod van. Míg énekeltél, hol Jonathan-re, hol rám pillantottál, nem tudom, azért-e, mert nem tudtad eldönteni, kit hívj ki, vagy a dal szövegébe élted bele magad annyira. Nagyon magas pontszámot kaptál, 50 fölöttit, ha jól emlékszem. A kezembe nyomtad a mikrofont, és elindítottad a kedvenc számom akusztikus változatát.

Nincs valami jó hangom, de ezt a dalt úgy gondolom, egész jól elénekeltem.

Végül az összesítésben az első te lettél, a második valamelyik unokatesód, majd én zártam a dobogót. A többiekre nem emlékszem, csak arra, hogy Jonathan a sor legvégén kullogott.

Sajnos nem tudtam a buli végéig maradni, mert készülnöm kellett a sulira – na meg a koncertre. Ezt a levelet is épp két dal között írtam meg.

Még egyszer nagyon boldog születésnapot, és köszönöm az élményt.

augusztus 28.